22:7 Kevéssel ezután újabb álmom volt. Látszólag kétségbeesetten ültem, arcomat kezeimmel elfedtem, s ezeket gondoltam el: Ha Jézus a földön lenne, hozzámennék, lábaihoz vetném magamat és elpanaszolnám minden bajomat. Nem fordulna el tőlem, irgalommal tekintene rám, én pedig végtelenül szeretném, és mindörökké szolgálnám Őt. Ekkor kinyílt az ajtó és egy fenséges alakú és arcú személy lépett be rajta. Részvétteljesen tekintett rám és így szólt: "Szeretnéd Jézust látni? Jézus itt van, és ha akarod, megláthatod Őt. Vedd magadhoz mindazt, amid van és kövess engemet." Kimondhatatlan örömmel hallgattam e szavakat, boldogan összeszedtem mindenemet, amim csak volt és sietve követtem vezetőmet. Meredek és látszólag rozoga lépcsőhöz vezetett engem. Mikor a lépcsőn felfele indultam, figyelmeztetett, hogy szemeimet állandóan felfelé irányítsam, mert különben megszédülhetnék és leesek. Már sokan estek le erről a lépcsőről, még mielőtt elérték legfelsőbb fokát.