22:5 Miután én is beléptem az épületbe, félelemmel gondoltam arra, hogy ezen emberek előtt magamat meg kell aláznom. Azonban valami állandóan előbbre űzött, úgy, hogy megkerültem a pillért, hogy a Báránnyal szembeállhassak. Ekkor erős harsonaszó hallatszott, a templom megremegett. Felhangzott az egybegyűlt szentek diadalkiáltása és vakítóan félelmetes fény világította be az egész épületet. Majd ismét sűrű sötétség lett. A boldog emberek mind eltűntek a fénnyel együtt és én megdöbbenve teljesen egyedül maradtam az éjszaka sötét, kísérteties csendjében.