21:7 Midőn az Úr először adott üzenetet népe számára, igen nehezemre esett azok hirdetése, úgy, hogy enyhén letompítva közöltem, mert attól féltem, nehogy egyeseket megsértsek. A legnagyobb megpróbáltatás volt rám nézve az üzeneteket úgy hirdetni, ahogy az Úr adta. Nem is tudtam, hogy ez hűtlenséget jelent és nem is láttam az ilyen eljárás veszedelmes és bűnös voltát, míg Jézus színe elé el nem ragadtattam. Sötéten pillantott rám s elfordult tőlem. Lehetetlen kifejeznem azt az ijedtséget és aggodalmat, amit éreztem. Arcra borultam előtte, de nem volt erőm, hogy egyetlen szót is kiejtsek. Óh, mennyire vágytam, hogy elfedeztessem e rettenetes tekintet elől. Halványan megértettem az elveszendők érzelmeit, midőn így kiáltanak: "Ti hegyek és sziklák, essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától."