20:1 17. IMA ÉS HIT
20:2 Sokszor láttam, hogy Isten gyermekei mennyire elhanyagolják az imát; különösen a csendes imát. Sokan nem gyakorolják hitüket úgy, hogy előjoguk és kötelességük lenne s gyakran várnak arra az érzelemre, melyet csak egyedül a hit adhat. Az érzelem: nem hit; a kettő különbözik egymástól. Hitünk gyakorlása rajtunk múlik, ellenben áldással és boldogító érzelmekkel egyedül csak Isten ajándékozhat meg minket. Isten kegyelme az élő hit csatornáján át áradhat lelkünkbe és nékünk módunkban áll ezt a hitet gyakorolni.
20:3 Az igaz hit igényli, majd megragadja a megígért áldásokat, még mielőtt azok megvalósulnának, vagy érezhetők volnának. Küldjük imáinkat hittel a mennyei szentek szentjébe; ragadjuk meg hittel a megígért áldásokat és tartsuk magunkénak. Higgyük, hogy el is nyerjük az áldásokat, mert hittel már megragadtuk azokat s azok már tulajdonunkat képezik e szöveg értelmében: "Mindaz, amit imáitokban kértek, ha hiszitek, hogy elnyeritek azokat, megadatik néktek." Itt hitre, egyszerű hitre van szükség, mellyel elhisszük, hogy az áldásokat elnyerjük, még mielőtt láthatnánk azokat. Ha azután a megígért áldás megvalósul, beteljesedett a hit. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor van nagy hitük, ha sokat nyertek el Isten Szentlelkéből, s hogy mindaddig nincs hitük, amíg Isten Szentlelkének erejét nem érzik. Ezek összecserélik a hitet azzal az áldással, ami a hit folyománya. Épp akkor van a legnagyobb szükségünk élő hitre, midőn a Lélek hiányát érezzük. Ha a sötétség sűrű felhői tornyosulnak gondolatvilágunk felett, akkor ütött annak órája, hogy élő hittel törjük át a sötétséget és szórjuk szét a felhőket. Az igaz hit azokon az ígéreteken alapszik, melyek Isten szavában foglaltaknak és csak azok tarthatnak arra igényt, kik feltétel nélkül engedelmeskednek Istennek. "Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meg lesz az néktek." (Ján. 15,7.) "És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte." (I. Ján. 3,22.)
20:4 Imádkozzunk sokat csendben. Krisztus a szőlőtő, mi vagyunk a venyigék. Ha növekedni akarunk, és ha gyümölcsöt akarunk teremni az élő Szőlőtőből kell nedvet és táplálékot magunkba szívnunk; mert ha Tőle elszakadunk, elerőtlenedünk.
20:5 Kérdeztem az angyalt, miért nincs több hit és erő Izraelben? Így felelet: "Ti nagyon hamar elengeditek a Mindenható karját. Szálljon fel fohászotok Isten királyiszékéhez és tartsanak ki erős hitben. Az ígéretek bizonyosak. Higgyétek, hogy elnyeritek azokat a dolgokat, amikért könyörögtök, s akkor mind meglesznek azok."
20:6 Ezután Illésre hívták fel figyelmemet. Ő hozzánk hasonló ember volt, de áhítattal és buzgón imádkozott. Hite kiállotta a próbát. Hétszer könyörgött az Úrhoz s végül megjelent a felhő. Láttam, hogy az Úr ígéreteiben kételkedünk s az Urat hitetlenségünkkel megsértettük. Így szólt az angyal: "Öltsétek magatokra az Úr fegyverzetét; mindenekelőtt pedig öltsétek fel a hit pajzsát. Ez óvja meg szíveteket, ez óvja meg egész életeteket a gonosz tüzes nyilaitól."
20:7 Ha az ellenségnek sikerül a gyengék szemeit Jézusról eltéríteni, s ha tekintetüket saját méltatlan voltukra irányíthatja ahelyett, hogy Jézus érdemeivel, szeretetével és kegyelmével foglalkoznánk, akkor elérte célját: megrabolta őket hitük pajzsától. Védtelenül lesznek kitéve kísértéseinek. Tekintsük hát állandóan Jézusra, bízzunk Őbenne, és akkor hitünk megerősödik.