14:4 Láttam, hogyha egyesek javaikhoz ragaszkodtak, és nem kérdezték meg az Urat kötelezettségeik felől, az Úr nem tudatta velük kötelességeiket. Az Úr megengedte nekik, hogy javaikat megtartsák, de az a szomorúság idején hegyhez hasonlóan, agyonnyomással fenyegette őket. Ekkor már túladtak volna szívesen vagyonukon, de már késő volt s erre nem voltak képesek. Hallottam amint többen panaszkodtak: "Isten népe ellankadt, Isten népe éhezte az igazságot és mi mégsem igyekeztünk ezt a hiányt pótolni; most minden vagyonunk haszontalan. Óh, bárcsak odaadtuk volna annakidején vagyonunkat, és kincseket gyűjtöttünk volna a mennyben." Láttam, hogy az áldozat nem növekedett, hanem állandóan csökkent és megemésztetett. Láttam, hogy Isten nem kívánta azt, hogy minden gyermeke egyszerre adja el vagyonát, de ha kívánják, Isten megmutatja szükség esetén, hogy mikor és mennyit adjanak el. Az elmúltban sokan voltak kénytelenek egész vagyonukat az üdvüzenet előmozdítására felajánlani, holott másoknak megengedtetett, hogy mindaddig használják vagyonukat, amíg arra szükség nem lesz. Ha a műnek szüksége lesz vagyonukra, akkor kötelességük lesz azt eladni.