13:2 Láttam egy királyi széket, amelyen az Atya és a Fiú ültek. Jézust szemléltem s kedves alakjában gyönyörködtem. Az Atya alakját nem láthattam, mert ragyogó fényben tündöklő felhő eltakarta. * (Lásd a függelék a Tapasztalatok és Látomásokhoz 6. Pontját.) Megkérdeztem Jézust, hogy vajon Atyjának is hozzá hasonló alakja van e? Kijelentette, hogy igen, de azt én nem láthatom, mert ha személyének dicsőségét megpillantanám, azonnal meghalnék. A királyiszék előtt láttam a Jézust váró népet, - Isten egyházát - és a világot. Két csoportot láttam. Az egyik mély hódolattal hajolt meg Isten trónja előtt, a másik ellenben részvétlenül és gondtalanul állt helyén. Azok, akik meghajolva álltak a királyiszék előtt, imádkoztak és Jézusra tekintettek fel. Jézus pedig Atyjára tekintett és úgy látszott, hogy könyörgött érettük. Világosság áradt szét az Atyáról a Fiúra, majd tőle az imádkozó seregre. Ezután rendkívüli fényesség áradt ki az Atyától a Fiúra és a Fiúról a királyiszék előtt álló népre. De csak kevesen fogadták el e nagy világosságot. Sokan kiléptek alóla, s azonnal ellene állottak; mások gondtalanok voltak, nem ügyeltek rá s így elhagyta őket. Néhányan azonban a legnagyobb figyelemmel kísérték, odamentek és ők is leborultak a kicsi, imádkozó sereggel. E kis csapat minden egyes tagja elnyerte a világosságot, rendkívül örültek neki, arcuk sugárzott dicsőségétől.