11:2 Kedves Testvéreim! Az Úr 1856. január 26-án látomást adott nekem, amit elmondok nektek. Láttam, hogy Isten népe közül többen balgák, szunnyadozók és csak félig vannak ébren. Nincsenek tudatában az időknek, amelyben élünk, hogy a "seprűs ember" már eljött s hogy többen abban a veszélyben vannak, hogy elsöpri őket.* (Lásd: William Miller álmát a függelékben.) Én kértem Jézust, hogy mentse meg őket, hogy várjon velük egy kicsit, had ismerjék meg veszélyes helyzetüket, hogy elkészüljenek, még mielőtt végleg késő lenne. Az angyal így szólt: "A pusztulás úgy jön, mint hatalmas szélvihar". Kértem az angyalt, hogy könyörüljön rajtuk és mentse meg azokat, akik a világot szeretik, akik vagyonukhoz ragaszkodnak, hogy nem tudnak lemondani, hogy áldozataik segítségével gyorsan követek volnának küldhetők szerte a világban, akik táplálnák az éhező nyájat, amely lelki táplálék hiányában szétszéled.