Printable ModeEletunk Es Munkank, 6
|
6:1 5. Fejezet 6:2 KILÉPEK A GYÜLEKEZETBŐL 6:3 Atyám családja alkalmilag még mindig látogatta a metodista egyházat és a magánházakban tartott u.n. osztály-összejöveteleket. Az elöljáró vén jelen volt. Mikor bátyám sorra került a bizonyságtevéskor, alázatosan, de világosan beszélt a teljes elkészülés szükségességéről, hogy Jézussal találkozhassunk, mikor erővel és nagy hatalommal eljön az ég felhőiben. Mialatt bátyám beszélt, mennyei világosság gyúlt ki máskor sápadt arcán. Lelkében akkori környezetéből elragadtatva látszott, és úgy beszélt, mint Jézus jelenlétében. 6:4 Mikor engem szólítottak fel beszédre, felemelkedtem lélekben, szeretettel és békességgel telt szívvel. Elbeszéltem a bűntudat érzésének fájdalmát és hogy nyertem el végül az oly sóvárgott áldást - Isten akaratának való teljes alárendelés által és örömömet fejeztem ki azért az üzenetért, hogy a Szabadító nemsokára jönni fog övéiért. 6:5 KÜLÖNBSÉG A HITPONTOKBAN 6:6 Együgyűségemben azt vártam, hogy metodista fivéreim és nővéreim megértik érzéseimet és együtt örvendenek velem. Csalódtam. Több testvérnő sóhajtott, mozgolódott székén és hátat fordított nekem. Nem tudtam elképzelni, mit mondhattam, hogy megsértődtek. Érezve nem tetszésüket, csak egész röviden beszéltem. 6:7 Miután befejeztem beszédemet, azt kérdezte tőlem az elnöklő vén, vajon nem lenne-e kellemesebb hasznos életet folytatni és másokkal jót tenni, mint Jézus gyors eljövetelét várni és a szegény bűnösöket hagyni, hogy vesztükbe rohanjanak. Akkor majd megszűnik a bűn, és örökös szentségnek fogunk örülni, az ördögök sem kísértenek többé bennünket, hogy tévutakra vezessenek. 6:8 Ezután az elnöklő vén másokat szólított meg az osztályban, majd a földi millennium, vagy az ezeréves békebirodalom várása feletti örömének adott kifejezést, mikor a földet mint a tenger vize, úgy borítja el az Úr ismerete. E korszak eljövetelét kívánta. 6:9 Az összejövetel végetért. Éreztem, hogy azok, kik ezelőtt szerettek és barátságosak voltak velem, most hidegen kezelnek. Szomorúan mentünk haza fivéremmel, érezve, hogy testvéreink félreértettek és Jézus közeli eljövetele mekkora ellenállással találkozott szívünkben. 6:10 KRISZTUS VISSZAJÖVETELÉNEK REMÉNYE 6:11 Útközben komolyan beszélgettünk új hitünk és reménységünk bizonyítékairól. "Ilona" mondta Róbert, "elhittetek talán bennünket? Krisztus közeli visszajövetelének reménye talán eretnekség, hogy prédikátorok és vallásismerők oly elkeseredetten harcolnak ellene? Azt mondják, hogy Jézus csak évezredek múltán fog jönni. Ha csak valamelyest is megközelítik az igazságot, akkor napjainkban még nem érhet véget a világ." 6:12 Nem mertem a hitetlenségnek még egy pillanatra is helyt adni, hanem azonnal válaszoltam: "Nem kételkedem abban, hogy a Miller úr által hirdetett tan az igazság. Milyen erő árad szavából! Mily meggyőzően hat a bűnös szívre!" 6:13 Egész nyíltan és szabadon beszéltünk a dolgokról, miközben folytattuk utunkat és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy kötelességünk és előjogunk Üdvözítőnk visszajövetelét várni és a legbiztosabb az, ha elkészülünk megjelenésére, hogy örömmel találkozhassunk vele. Mit várhatnak azok, az Ő újra jövetelétől, kik most azt mondják: "Halogatja még az én Uram az Ő eljövetelét" és nem kívánják Őt látni? Csodálkoztunk azon, hogy a prédikátorok bátorkodtak a bűnösök és elesettek félelmét e szavakkal csillapítani: "Békesség!" mialatt az intő üzenet az egész országot bejárta. A korszakot ünnepélyesnek tartottuk, éreztük, hogy nem szabad időt veszítenünk. 6:14 "A fát gyümölcseiről ismerik meg," jegyezte meg Róbert. "Mit nyújtott ez a hit nekünk? Meggyőzött arról, hogy még nem készültünk el az Úr jövetelére, hogy tiszta szívűeknek kell lennünk, mert e nélkül nem tudunk békességben találkozni üdvözítőnkkel. Felrázott bennünket, hogy új erőt és kegyelmet kérjünk Istentől. 6:15 Mit tett érted Ilona? Az lennél-e, aki vagy, ha nem hallottad volna Krisztus közeli visszajövetelének tanát? Mily reményt keltett szívedben, mily békét ad, örömet és szeretetet adott neked. És engem is mindennel megajándékozott. Örömmel olvasom Bibliámat és szívesen imádkozom." 6:16 Éreztük, hogy ez a beszélgetés mindkettőnket megerősített és elhatároztuk, hogy az igazságról való őszinte meggyőződésünktől / és Krisztusnak az ég felhőiben való visszajövetelének lelki reménységéről nem hagyjuk magunkat eltántorítani. Hálásak voltunk, hogy a drága világosságot megismertük és az Úr eljövetelének örülni tudunk. 6:17 UTOLSÓ BIZONYSÁGTÉTELEM AZ ÖSSZEJÖVETELEN 6:18 Nemsokára ismét felkerestük az osztály-összejövetelt. Kerestük az alkalmat, hogy Isten szeretetéről beszéljünk, mely lelkünket érintette. Különösen én vágyódtam Istennek velem szemben gyakorolt jóságáról és irgalmáról beszélni. Oly nagy változáson estem át, hogy kötelességemnek véltem, minden alkalmat megragadni, hogy Üdvözítőnk szeretetéről bizonyságot tegyek. 6:19 Mikor rám került a sor, Jézus szeretetének bizonyítékairól beszéltem, melyek engem megörvendeztettek és megemlítettem, hogy örömmel várom a Szabadítómmal való közeli találkozást. A hit, hogy Krisztus eljövetele közel van, lelkemet arra ösztönözte, hogy komolyabban imádkozzam Isten lelkének megszenteléséért. 6:20 Az osztályvezető e szavakkal szakította félbe szavaimat: "A megszentelődést a metodizmus által nyered el, a metodizmus által testvérnő, nem pedig egy téves elmélet által." 6:21 Kénytelen voltam az igazságról vallomást tenni, hogy szívem ezt az áldást nem metodizmus által kapta, hanem Isten Fiának személyes jövetelének felemelő igazsága által. Ez által nyertem békét, örömet és teljes szeretetet. Így fejeződött be az utolsó bizonyságtételem az osztályban a metodista testvérek között. 6:22 Ezután Róbert beszélt az ő szelíd modorán, azonban világosan és meghatóan, úgy hogy egyesek sírtak és nagyon felindultak, mások azonban rosszallóan köhécseltek és meglehetősen kényelmetlenül érezték magukat. 6:23 Miután az osztályt elhagytuk, ismét hitünkről beszélgettünk és csodálkoztunk azon, hogy keresztény fivéreink és testvérnőink mily nehezen tudják elviselni, ha csak egy szót hallanak Krisztus eljöveteléről. Krisztus dicsőséges megjelenésének reménye töltötte be lelkünket és ha beszédre emelkedtünk, erről tettünk bizonyságot. Látható volt, hogy az osztály-összejöveteleken nem volt tervünk, mert bizonyságtételünk gúnyt és csipkelődést váltott ki azokból, kiket mi tiszteltünk és szerettünk. 6:24 AZ ADVENTÜZENET TERJESZTÉSE 6:25 Az adventisták ebben az időben a Beethoven teremben tartottak összejövetelt. Apán meglehetősen pontosan látogatta családjával ezeket az összejöveteleket. Azt hitték, hogy Jézus 1843-ban fog visszajönni. A lelkek megmentésére még rendelkezésre álló időt oly rövidnek véltem, hogy elhatároztam, hogy mindent megteszek, ami csak erőmből telik, hogy a bűnösöket az igazság világosságára vezessem. Két nővérem volt otthon - Sára, ki néhány évvel idősebb volt, mint én, és ikertestvérem Erzsébet. Megbeszéltük a dolgot egymás közt és elhatároztuk, hogy annyi pénzt fogunk keresni, amennyit csak lehet, hogy traktákat és könyveket vásárolhassunk, melyeket ingyen szándékoztunk elterjeszteni. Ez volt a legjobb, amit tehettünk és szívesen tettük. Apám kalapos volt, nekem a kalapok szalagját kellett elkészíteni, mert ez volt a munka legkönnyebb része. Harisnyát is kötöttem 25 centért. A szívem oly gyenge volt, hogy csak úgy tudtam az ágyban ülni, hogy párnákkal támasztottam fel magamat, hogy ezt a munkát végezhessem, mégis nap mint nap ott ültem és örültem, hogy reszkető ujjaim valamit el tudnak végezni a műért, melyet annyira szerettem. Naponként csak 25 centet tudtam keresni. Mily gondosan raktam el az értékes ezüst érméket, melyekért iratokat vásároltunk, hogy ezáltal a sötétségben lévő lelkeket felvilágosítsuk és felébresszük. 6:26 Nem is gondoltam arra, hogy keresetemet magamra költsem. Ruházatom egyszerű volt. Haszontalan díszekre nem költöttünk, a felesleges pompát bűnnek tartottam. Így mindig volt egy kis tartalék tőkém, hogy megfelelő könyveket vásároljak. Ezeket aztán tapasztalt embereknek adtuk, kik azokat szétküldték. E nyomtatványnak minden oldala drága volt szemeimnek, mert felszólította őket, hogy készüljenek el arra az eseményre, mely oly közel volt. A lelkek üdvössége teherként nyomta lelkemet és a szívem fáj azokért, kik önmagukat azzal áltatták, hogy biztonságban élnek, mialatt a világnak intőüzenetet hirdetnek. 6:27 A HALHATATLANSÁG KÉRDÉSE 6:28 Egy napon beszélgetni hallottam anyámat és egyik nővéremet egy prédikációval kapcsolatban, melyet nemrég hallottak, hogy a lélek természettől fogva nem halhatatlan. A prédikátor néhány szöveg bizonyítékát ismételték. Közülük, ahogy emlékszem, ezek tettek rám mély benyomást "Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni." Ezék. 18,4. "Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit nem tudnak." Préd. 9,7. "Amit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyok Királya és az uraknak Ura. Kié egyedül a halhatatlanság." I. Tim. 6, 15-6. "Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel." Róm. 2,7. 6:29 "Miért keresnek olyat, amivel már bírnak?" mondta anyám, az említett bibliahelyeket idézve. Élénk és szorongó érdeklődéssel figyeltem ezt az új elméletet. Mikor anyámmal egyedül voltam, megkérdeztem tőle, vajon tényleg hiszi-e, hogy a lélek nem halhatatlan? Azt válaszolta, hogy ebben a kérdésben és még sok másban eddig tévedésben voltunk. 6:30 "De anyám" mondtam én: "Tényleg azt hiszed, hogy a lélek a feltámadásig a sírban alszik? Azt gondolod, hogy a keresztény halála után nem jut azonnal a mennybe és a bűnös a pokolba?" 6:31 Ő válaszolt: "A Biblia nem bizonyítja, hogy egy örökké égő pokol létezne. Ha volna egy ilyen hely, úgy ez a szent könyv beszélne róla." 6:32 "De anyám" kiáltottam fel meglepetésemben, "az egész különös beszéd tőled! Ha te ezt a különös elméletet hiszed, ne közöld senkivel, mert attól félek, hogy a bűnösök e hit által biztonságban ringatnák magukat és egyáltalán nem vágyódnának, hogy keressék az Urat." 6:33 "Ha ez egy megtalált bibliai igazság" - válaszolta ő, "akkor a helyet, hogy a bűnösök üdvözülését akadályozná, eszköz lesz, hogy megnyerjük őket Krisztusnak. Ha Isten szeretete nem tudja befolyásolni a pártütőt az átadásra, akkor a pokol borzalmai sem fogják őt bűnbánatra serkenteni. Úgy vélem, helytelen úgy nyerni lelkeket Jézusnak, hogy a legalacsonyabb érzések egyikére - a közönséges félelemre - akarunk hatni. Jézus szeretete a legkeményebb szívet is le fogja győzni." 6:34 Több hónap múlt el a beszélgetés után, mielőtt valami továbbit hallottam volna e tanról, ezalatt azonban sokat elmélkedtem e tárgyról. Mikor erről prédikáltak, azt hittem, hogy ez az igazság. Attól az időtől, hogy a hallottak alvásáról világosságot nyertem, megszűnt az a titok, melyet a feltámadás eddig eltakart előlem, és ez a nagy esemény új és fennkölt fontosságot nyert. Gyakran megzavart az a próbálkozás, hogy a halottak azonnali jutalmazását és büntetését a jövendő feltámadás és ítélet kétségbevonhatatlan tényével összeegyeztessem. Ha a lélek már halálakor az örök boldogságban vagy az örök kárhozatba kerül, miért kell akkor a szegény, e korhadt testnek még egyszer feltámadni? 6:35 Azonban ez az új és szép hit felvilágosított, hogy az ihletett írók miért írtak annyit a test feltámadásáról, azért, mert egész lényünk a sírban szunnyad. Most már felismertem, hogy e kérdésben vallott régebbi nézeteim tarthatatlanok voltak. 6:36 A LELKÉSZ LÁTOGATÁSA 6:37 Egész családunk nagyon érdeklődött az Úr közeli visszajövetelének tana iránt. Apám a metodista egyház egyik oszlopos tagja volt. Ő volt a buzdítója és gyülekezet vezetője azoknak a családoknak, melyek a városon kívül voltak. Mégis a metodista prédikátor egy különös látogatást tett nálunk és felhasználta az alkalmat, hogy tudomásunkra hozza, hogy hitünk a metodizmussal nem egyeztethető össze. Ő nem érdeklődött hitünk alapja után, nem is idézett semmit a Bibliából, hogy meggyőzzön bennünket tévedésünkről, hanem azt mondta, hogy mi egy új és különös hitet vettünk fel, amelyhez a metodista egyház nem adhatja beleegyezését. 6:38 Apám azt válaszolta, hogy téved, ha ezt egy új és különös tannak nevezi, hisz Jézus maga is hirdette tanítványainak második eljövetelét. Ő azt mondta: "Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek, néktek ismét eljövök, hogy magamhoz vegyelek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek." Ján. 14,13. Mikor a mennybe ment és hű tanítványai eltűnő Uruk után tekintettek: "Íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában. Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit álltok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felvitték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe" Apcs. 1,10-11. 6:39 És mondta apám - az ihletett apostol. Pál a thessalonikabeli testvéreket bátorította levelében: "Néktek pedig, akik szorongattatok, nyugalommal mivelünk együtt, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának akik megfognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától és az Ő hatalmának dicsőségétől. Amikor eljő majd, hogy megdicsőítessék az Ő szenteiben és csodáltassék mindazoknak akik hisznek." II. Thess. 1, 7-10. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annak okáért vigasztaljátok egymást a beszédekkel. I. Thess. 4, 16-18. Az ad tekintélyt hitünknek, hogy Jézus és apostolai örömmel és diadalmasan beszéltek Krisztus visszajöveteléről és a szent angyalok közlik, hogy Krisztus, ki a mennybe ment, ismét visszajön. Azáltal, hogy Jézus szavainak és tanítványainak hiszünk, megbotránkoztattunk. Ez egy régi tan és az eretnekségnek még nyomát sem találni benne. 6:40 A prédikátor meg sem kísérelte, hogy egy Írás szöveget is idézzen, mely bebizonyítaná, hogy tévedünk, hanem azzal mentegetőzött, hogy nem ér rá. Azt ajánlotta, hogy csendben maradjunk ki a gyülekezetből és kerüljük el a nyilvános kihallgatást. Tudjuk, hogy más testvéreinket is hasonló okból, ugyanilyen eljárás alá vonták. Nem kívántunk eléjük állni. Nem mintha szégyelltük volna hitünket megvallani, vagy hogy az Írásból nem tudtuk volna bebizonyítani, azért szüleim követelték, hogy ismertessék velünk a kérelem okait. 6:41 Erre azt a kitérő választ kapták, hogy a gyülekezet szabályai ellen vétettek és az lenne a legjobb, ha önkéntesen visszavonulnánk, hogy kihallgatástól megszabaduljunk. Azt válaszoltuk, hogy szabályos kihallgatást kívánunk, mert tudni szeretnénk, hogy milyen bűnökkel vádolnak bennünket, mert Üdvözítőnk megjelenésének szeretetteljes várásában nem találunk semmi kivetnivalót. 6:42 GYÜLEKEZETI KIHALLGATÁS 6:43 Nemsokára értesítést kaptunk, hogy az egyik összejövetelen a templom előcsarnokában jelenjünk meg. Csak kevesen voltak jelen. Apám és családja olyan nagy befolyású volt, hogy ellenfelünk nem kívánták esetünket a gyülekezeti tagok nagy száma előtt tárgyalni. Az egyetlen vád az volt, hogy szabályaik ellen vétettünk. Arra a kérdésre, hogy milyen szabályokat sértettünk meg, egy kis tétovázás után azt mondták, hogy más összejövetelekre járunk, a mi osztályunkban való rendszeres megjelenést pedig elhanyagoljuk. 6:44 Azt mondtuk, hogy a család egy része vidéken volt és a városban maradtak egyike sem hiányzott egy pár hétnél hosszabb ideig az összejövetelekről. Ez is erkölcsi kényszerből történt, mert bizonyságtételeink erős visszatetszést szültek. Arra is emlékeztettük őket, hogy bizonyos személyek, kik egy év óta nem látogatják az osztály-összejöveteleket, még mindig jól álló tagoknak tartanak. 6:45 Azután megkérdezték, hogy beismerjük-e, hogy eltértünk a szabályoktól és beleegyezünk-e abba, hogy a jövőben ezekkel összhangban fogunk-e cselekedni. Azt feleltük, hogy nem merjük hitünket feladni, vagy Isten szent igazságát megtagadni, és nem adhatjuk fel Szabadítónk közeli eljövetelének reményét és Istenünket továbbra is annak rendje és módja szerint fogjuk imádni, amit ők eretnekségnek tartanak. 6:46 Apám védekezése közben Isten áldását tapasztalta és mi mindnyájan felszabadultan, az igazság tudatában távoztunk az előcsarnokból, érezve Jézus jóváhagyását. 6:47 A következő vasárnap az elnöklő vén felolvasta hetünk nevét, mint akiket a gyülekezet kizárt soraiból. Azt mondta, hogy minket valami igazságtalan, vagy erkölcstelen cselekedetért zártak ki, mert jellemünk és hírnevünk kifogástalan, azonban vétkesek vagyunk a metodista egyház szabályainak áthágásában. Azt is bejelentette, hogy az ajtó nyitva van mindazok számára, kik a szabályok áthágásával hasonlóan vétkeznek. 6:48 Sokan voltak a gyülekezetben, kik az Üdvözítő megjelenését várták, ezért hirdették ki ezt a fenyegetést, hogy megfélemlítsék őket. Néhány esetben ez az eljárás elérte a kívánt eredményt és az Isten igazságát feladták a gyülekezeti tagságért. Sokan hittek, de nem merték hitüket megvallani, nehogy kizárják őket a gyülekezetből. Egyesek azonban nemsokára kiléptek és ahhoz a csapathoz csatlakoztak, kik az Üdvözítőt várták. 6:49 Ebben az időben rendkívüli értéket jelentettek a próféta szavai: "Testvéreitek, akik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak. Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket, de ők megszégyenülnek." Ésa. 66,5. 6:50 AZ 1843-44-I CSALÓDÁS 6:51 Aggódva és reménykedve közeledtünk ahhoz az időhöz, amikor az Üdvözítő megjelenését vártuk. Ünnepélyes komolysággal igyekeztünk, mintegy nép, életünket megtisztítani, hogy készek legyünk a vele való találkozásra. A város különböző részeiben még mindig folytak a legjobb eredménnyel az előadások. A hívőket felbátorították, hogy hassanak barátaikra és rokonaikra és a megtérések napról napra szaporodtak... 6:52 ÖSSZEJÖVETELEK A BEETHOVEN TEREMBEN 6:53 A nép nem törődött a prédikátorok és a gyülekezetek ellenállásával és minden este zsúfolásig megtöltötte a Beethoven termet. Portlandban különösen vasárnap voltak nagy összejövetelek. Minden rendű és rangú ember özönlött az előadásokra. Gazdag és szegény, nemes és köznép, igehirdetők és laikusok, különböző okokból hallani akarták Jézus második eljövetelének tanát. Sokan, miután állóhelyhez sem jutottak, csalódva távoztak. 6:54 Az istentiszteleti rend az összejöveteleken a legegyszerűbb volt. Rendszerint egy rövid megfelelő prédikációt tartottak és azután általános intelmek következtek. Általában tökéletes csend volt, amennyire ez ilyen nagy tömegnél lehetséges. Az Úr az ellenállás szellemét visszatartotta, amíg szolgái hitük alapjait előadták. Néha az eszköz gyenge volt, de Isten Lelke erőt és hatalmat adott az igazságnak. Szent angyalok voltak az összejövetelen jelen és a hívők kis csapata naponként szaporodott. 6:55 BROWN TESTVÉR FIGYELMEZTETÉSEI 6:56 Egy alkalommal, mikor Stochmann testvér prédikált, Brown testvér egy baptista prédikátor az u.n. Keresztény egyháznak, kinek nevét már említettem - a szószék előtt ült és élénk érdeklődéssel figyelte a prédikációt, váratlanul halálsápadt lett és lefordult a székről. Stochmann testvér felemelte őt és a szószék mögötti pamlagra fektette. Ott feküdt erőtlenül a prédikáció befejezéséig. 6:57 Akkor felemelkedett. Arca sápadt volt, de az igazság napja ragyogott rajta és nagyon hatásos bizonyságot tett. A Szentlélek kenetével látszott rendelkezni. Rendszerint lassan beszélt, komolyan, mindig izgalomtól mentesen. Ennél az alkalomnál azonban ünnepélyes szavai erőteljesek voltak. 6:58 Tapasztalatát olyan egyszerűséggel beszélte el, hogy sokan kik eddig előítélettel voltak, könnyekre fakadtak. Szavai Isten Szent lelkétől voltak teljesek és az arcán is sugárzott. Szent fenséggel bátran kijelentette, hogy ő Isten szavát választotta tanácsadóul. Felszólította prédikátor testvéreit, gyülekezeti tagokat, bűnösöket és hitetleneket, hogy tanulmányozzák a Bibliát és figyelmeztette őket, hogy senki se tartsa vissza azokat, attól, hogy az igazságról megbizonyosodjanak. 6:59 Mikor beszédét befejezte, felállásra szólították fel azokat, kik kívánják, hogy Isten gyermekei imádkozzanak értük. Pár százan engedelmeskedtek a felhívásnak. Az összejövetelen a Szentlélek ereje nyilvánult meg. Menny és föld közeledni látszottak egymáshoz. Az összejövetel a késő éjszakáig tartott. 6:60 Brown testvér sem akkor, sem később nem szakította meg összeköttetését a "Keresztény egyházzal", hanem gyülekezetében nagy tiszteletben részesítették. 6:61 A BOLDOG VÁRAKOZÁS 6:62 Mikor különböző utakon ismét hazatértünk, egy irányból Istent dicsérő hangot hallottunk, és mintegy visszhang más és más irányból hangok kiáltották: "Magasztaljátok Istent! Az Úr uralkodik." Férfiak magasztalással ajkukon térdeltek otthonukba és az öröm csengése hallatszott az éjszakában. Aki ezeken az összejöveteleken részt vett, nem felejtette el soha a legszentebb érzések e jeleneteit. 6:63 Azok, kik őszintén szeretik Jézust, megértik azoknak érzését, akik annyira sóvárogták Üdvözítőjük eljövetelét. A várt időpont közeledett. Az az idő, mikor találkoznunk kell Vele, közel volt. 6:64 Csendes ünnepélyességgel közeledtünk az órához. Az igazi hívők drága közösségben voltak Istennel - mely azonban béke záloga volt, amit majd a dicső jövőben elnyernek. Azok, kik ezt a reménységet és bizalmat tapasztalták, sosem fogják a várakozás e drága óráit elfelejteni. 6:65 A világi tevékenységet többnyire pár hétre beszüntették. Minden gondolatukat és érzésüket gondosan megvizsgáltuk, mintha a halálra készülnénk és egy pár óra múlva örökre lezárnánk szemünket. A nagy eseményre nem készültek "mennybemeneteli ruhák", (mint az ellenség gúnyolódva mondta) de szükségét éreztük a belső bizonyítékoknak, hogy elkészültünk a Krisztussal való találkozásra. A mi fehér ruhánk a lelki tisztaság és az Üdvözítőnk megbocsátó vére által, bűnöktől megtisztult tiszta jellemünk volt. 6:66 A ZAVAR NAPJAI 6:67 A várás ideje azonban elmúlt. Ez volt az első kemény próba, melyet azoknak kellett elviselni, kik hitték és remélték, hogy Jézus az ég felhőiben eljön. Isten várakozó gyermekeinek csalódása óriási volt. A gúnyolódók diadalmaskodtak és a gyengéket és félénkeket meghódították a maguk részére. Egyesekről, kik látszólag igazhívők voltak, kiderült, hogy őket csak a félelem befolyásolta. Most miután az idő elmúlt, bátran visszatértek előbbi állapotukba és vakmerően a gúnyolódókkal szövetkeztek, kijelentették, hogy ők sosem voltak annyira elámítva, hogy tényleg hitték volna Miller tanait, ki egy fanatikus őrült. Mások, kik engedékenyek vagy változók voltak, szó nélkül, faképnél hagyták a művet. 6:68 Megdöbbenve, csalódva álltunk ott, de hitünket nem adtuk fel. Sokan még mindig erősen reménykedtek, hogy Jézus nem fogja elhalasztani eljövetelét. Az Úr szava biztos, nem tévedhet! Úgy éreztük, teljesítettük kötelességünket, drága hitünk szerint éltünk. Csalódtunk, de nem bátortalanodtunk el. Az idők jelei a végre mutattak. Továbbra is vigyáznunk kellett, hogy a mester bármikori eljövetelekor készen találjon bennünket. Reménységgel és bizalommal kellett várnunk és összejönnünk, hogy a tanítás buzdítás és vigasz által világosságunk a sötét világba szétsugározzon. 6:69 SZÁMÍTÁSI HIBA 6:70 Profetikus idő kiszámításunk oly egyszerű és világos volt, hogy még a gyerekek is megértették. A perzsa király rendeletét, mint Ezsdrás feljegyezte Kr.e. 457-ben bocsátotta ki ha ehhez Dán 8,14-ben jövendölt 2300 évet hozzáadjuk, úgy ez 1843-ban ját le. Ennek alapján ez év végén vártuk Jézus jövetelét. Nagyon csalódtunk, mikor az év teljesen elmúlt és az Üdvözítő nem jött el. 6:71 Nem ismerték fel először, hogy ha a parancsot nem a 457-es év elején adták ki, akkor a 2300 év sem telhet le teljesen az 1843-as év végéig. Azt közölték, hogy a parancsot Krisztus előtt 457. év végén adták ki és ezért a profetikus 2300 év vége 1844 őszén lesz. Így a látomás nem halasztódott el, noha úgy látszott. Megtanultuk, hogy próféta szavaira bízzuk magunkat: "Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és nem csal, ha késik is, bízzál benne, mert eljön, elfog jönni, nem marad el!" Habakuk, 2,3. 6:72 Az 1843-as év elmúlásával Isten megpróbálta és megkísérelte az Ő népét. A profetikus korszak számítási hibáját nem fedezték fel rögtön, még a tudós férfiak sem, kik ellenezték e nézetet és várták Krisztus eljövetelét. A tudósok kijelentették, hogy Miller úr helyes, noha nem hitték, hogy e korszak végén bekövetkezik a nagy esemény. Azonban úgy ők, mint Isten várakozó népe egyformán tévedtek az időt illetőleg. 6:73 Azok, kik csalódtak, nem maradtak sokáig sötétségben, mert mikor a profetikus korszakokat komoly imában vizsgálták, felfedezték a hibát, tudniillik, hogy a napok a késedelem idején túl terjednek. Krisztus újra jövetelének boldog várásában a látomás látszólagos késedelmet nem is vették figyelembe és így vált ez szomorú és váratlan meglepetéssé. Azonban ez a próba szükséges volt, hogy az őszinte hívők az igazságban fejlődjenek és megerősödjenek. 6:74 ÚJ REMÉNYSÉG 6:75 Krisztus eljövetekét most 1844-ben reméltük. Ez volt a második angyal ideje, ki az ég közepén repülve kiáltotta: "Leomlott Babilon, a nagy város." Jel. 14,8. Ezt az üzenetet Isten szolgái először 1844 nyarán hirdették. Ennek következtében sokan kiléptek a bukott egyházakból. Ez üzenettel egyidejűleg az "Éjféli kiáltás"-t is hirdették: "Ímhol jő a vőlegény, jöjjetek eléje!" Az üzenet világosság az ország minden részébe elhatolt, ezreket ébresztett fel. Városról-városra, faluról-falura egész a legtávolabbi tanyáig terjedt el. Eljutott a tanultakhoz és a tehetségesekhez éppúgy, mint az egyszerű és zárkózott emberekhez. 6:76 Ez volt életem legboldogabb éve. Szívem tele volt boldog várással. Azonban részvétet és aggódást éreztem azokkal szemben, kik elbátortalanodtak és nem reménykedtek Jézusban. Mint egy nép egyesültünk komoly imában, hogy igaz tapasztalatot és csalhatatlan bizonyítékát kapjuk annak, hogy Isten elfogadott bennünket. 6:77 HITÜNK PRÓBÁJA 6:78 Nagy türelemre volt szükségünk, mert a gúnyolódók száma nagy volt. Gyakran kellett gúnyos megjegyzéseket elszenvednünk korábbi csalódásunkért. Az ortodox egyházak minden eszközzel meg akarták akadályozni Krisztus eljövetele hitének terjedését. Összejöveteleiken nem adtak szót azoknak, kik bátrak voltak megemlíteni, hogy hisznek Jézus közeli visszajövetelében. Állítólagos Krisztus imádók megvetőleg utasították el azt az üzenetet, hogy az, akit ők legjobb barátjuknak tartanak, nemsokára meglátogatja őket. Felháborodtak és haragudtak azokra, akik eljövetelének hírét terjesztették és örültek, hogy nemsokára dicsőségben láthatják őket. 6:79 AZ ELŐKÉSZÜLET IDEJE 6:80 Minden pillanatot fontosnak véltem. Éreztem, hogy az, amit teszünk, azt az örökkévalóság számára tesszük és hogy a gondtalanok és érdektelenek a legnagyobb veszélyben vannak. Hitem zavartalan volt és magamévá tettem Krisztus értékes ígéreteit. Ő azt mondta tanítványainak: "Kérjetek és adatik néktek." Szilárdan hittem, hogy ha könyörgésünk megegyezik Isten akaratával, akkor azt meg is adja nekünk. Alázatosan rogytam le Jézus lábaihoz, oly szívvel mely összhangban volt az Ő akaratával. Gyakran látogattam családokat és komolyan imádkoztam azokkal, kiket a félelem és a csüggedés lesújtott. Hitem oly nagy volt, hogy egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy Isten imáimat meghallgatja. Egy eset kivételével Isten mindig meghallgatta alázatos könyörgésünket és ránk árasztotta áldását és Jézus békéjét. Így a kétségbeesett szívek a világosság és a reménység által ismét örvendeztek. 6:81 Szívünk szorgalmas kutatása és alázatos vallomások közepette elérkeztünk a várt időhöz. Minden reggel éreztük, hogy első kötelességünk meggyőződni arról, vajon életünk igaz-e Isten előtt. Felismertük, hogyha nem jutunk előbbre a megszentelődés útján, akkor visszafejlődünk. Kölcsönös érdekünk volt a növekedés, ezért sokat imádkoztunk együtt és egymásért. Gyümölcsösökben és ligetekben gyűltünk össze, hogy Istennel közösségre lépjünk és imáinkat eléje terjesszük és mindig közelebb érezzük magunkat Hozzá, midőn ha a csodálatos természet vett körül bennünket. Jobban kívántuk az üdv örömeit, mint az ételt és az italt. Ha lelkünk egét felhők borították, nem mertünk addig elaludni, míg ezeket az Úrtól való elfogadásunk tudata el nem űzte. 6:82 ELMÚLT AZ IDŐ 6:83 Istennek váró népe közeledett ahhoz az időhöz, mikor reménysége teljesülni fog és az Üdvözítő eljövetel által öröme teljes lesz. Azonban az idő ismét letelt Krisztus eljövetelének legkisebb jele nélkül. Keserű csalódást élt át a kicsi nyáj, melynek hite oly erős és reménysége oly nagy volt. Az azonban meglepett bennünket, hogy Isten erejétől és kegyelmétől támogatva nem vesztettük el hitünket. 6:84 Az első évek tapasztalatai mégis még nagyobb mértékben ismétlődtek. Sokan lemondtak hitükről. Egyesek, kik nagyon biztosak voltak, oly nagy csorbát szenvedtek büszkeségükben, hogy legszívesebben kimentek volna a világból. Épp úgy perlekedtek Istennel, mint Jónás és inkább a halált választották, mit az életet. Azok, kik hitüket mások bizonyítékaira és nem a Szentírásra alapozták, azok készek voltak nézetűket megváltoztatni. Ez a második nagy próba, egy értéktelen tömeget hozott a felszínre, mely az advent mozgalomban egy ideig az igazi hívőkkel és komoly munkásokkal együtt úszott. 6:85 Csalódtunk, de nem bátortalanodtunk el. Elhatároztuk, hogy nem keseredünk el a kemény próba miatt, mely által az Úr megtisztított a restségtől, mint aranyat az olvasztó kemencében. Elhatároztuk, hogy a tisztításnak, melyet Isten szükségesnek tartott, türelmesen alávetjük magunkat és csendes reménységgel várjuk Üdvözítőnket, hogy megmentsük hű és kipróbált gyermekeit. 6:86 Erősen hittük, hogy a meghatározott időről szóló prédikáció Istentől ered. Ez ösztönözte az embereket arra, hogy a Bibliát szorgalmasan kutassák és oly igazságokat fedezzenek fel, melyeket eddig nem ismertek. Jónást Isten küldte, hogy hirdesse Ninive utcáin, hogy a város negyven nap múlva elpusztul. Isten azonban elfogadta Ninive lakóinak megalázkodását és meghosszabbította kegyelmi idejüket. Az üzenetet azonban, melyet Jónás hirdetett, az Isten küldte és Ninive az Ő akarata szerint lett megpróbálva. A világ reménységünket csalásnak tartotta, csalódásunkat pedig a csalásból való tévedésnek. Jól lehet, az eseményben csalódtunk, a valóságban a látomást illetőleg nem tévedtünk, noha annak beteljesülése késett. 6:87 Azok, akik Jézus eljövetelét várták, vigaszt találtak. Az Írás kutatásánál érdekes ismeretekkel gazdagodtak. Jobban megértették a megváltási tervet. Napról napra újabb szépséget fedeztek fel a Szentírásban és hogy az egész mily tökéletes összhangban van. Az egyik vers a másikat magyarázza és az egész Írásban nem található felesleges szó. 6:88 Csalódásunk nem volt oly nagy, mint a tanítványoké. Mikor az Ember Fia győztesen bevonult Jeruzsálembe, azt várták, hogy királlyá koronázzák. Mindenünnen összesereglett a nép és kiáltotta: "Hozsánna Dávid Fiának!" Mikor a papok és vezetők kérték Jézust, hogy hallgattassa el tanítványait, kijelentette, hogy ha ezek elhallgatnának, a kövek beszélnének, mert a jövendölésnek be kell teljesednie. Mégis pár nap múlva ugyanezek a tanítványok ott látták szeretett Mesterüket a gúnyolódó farizeusok által megfeszítve, akiről azt hitték, hogy a Dávid trónján fog uralkodni. Reményeik szertefoszlottak és a halál sötétsége vette körül őket. Krisztus azonban ígéreteihez hű maradt. Édes volt a vigasz, melyet népének adott az őszintéknek és hűségeseknek juttatott jutalom. 6:89 Miller úr és szövetségesei azt hitték, hogy a szent helyen a Dán, 9, 14-ben említett megszentelése, vagy megtisztítása a földnek tűz általi megtisztítását jelenti, mielőtt az a szentek lakásául elkészülne. Ez a Krisztus második eljövetelénél teljesedne be és ezért vártuk ezt az eseményt a 2300 napév végén. Csalódásunk után a Szentírást imával és komoly elmélkedéssel gondosan kutattuk és egy ideig tartó tétovázás után világosság áradt sötétségünkbe és kétely, s tudatlanság eltávolodott tőlünk. 6:90 A Dán. 8,14-ben levő jövendölés nem a föld megtisztítására vonatkozott, hanem most már tisztán láttuk, hogy az a mennyei főpap szolgálatkezdésére vonatkozik, a kibékítés befejezésére és a nép előkészítésére, hogy Jézus visszajövetele napján megállhasson. 6:91 ELSŐ LÁTOMÁSOM 6:92 Nemsokára az 1844-es csalódás után kaptam az első látomást. Portlandban voltam Hainesnénél látogatóban, ki Krisztusban kedves testvérnőm volt és kivel szívem szorosan összeforrt. Öten, mindannyian asszonyok, csendben térdeltünk a családi oltárnál. Mialatt imádkoztunk, Isten ereje oly mértékben kiáradt rám, mint előzőleg soha. 6:93 Fény vett körül és mindig magasabbra emelkedtem a földről. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólt hozzám: Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb! Ismét arra felé tekintettem és most egy keskeny, egyenes örvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Mögöttük az út kezdetén fényes világosság volt látható, amely az angyal kijelentései szerint "az éjféli kiáltás" volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette őket mindaddig, míg szemeiket rá irányították, biztonságban voltak. Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus oly módon bátorította őket, hogy jobbját felemelte, s belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre. Erre mindnyájan így kiáltottak: Halleluja! Voltak azonban olyanok is, kik könnyelműen megvetették ezt a világosságot és azt mondták, hogy nem Isten vezette őket ily messze, ezek mögött kialudt a világosság és lábaik sötétben botorkáltak, megtántorodtak, elveszítették Jézust szemeik elől, s alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét, gonosz világba. Csakhamar hallottuk Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk Krisztus eljövetelét. Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek tartották. Midőn Isten a Megváltó eljövetelét kinyilatkoztatta, kiárasztotta ránk Szent Lelkét úgy, hogy arcunk ragyogni kezdett. Isten dicsősége sugárzott szét rólunk, amiként Mózes arca is ragyogott, midőn Sinai hegyről alájött. 6:94 Mind a száznegyvennégyezer el volt pecsételve, a bensőséges egységben tömörültek. Homlokukra ez volt írva: Isten s az új Jeruzsálem és egy dicső csillag, amely Jézus nevét tartalmazza. A gonoszok bosszankodtak boldogságunk és szentségünk felett, haragudtak ránk akartak támadni, hogy kezük ránk tegyék és börtönbe vessenek bennünket, de ha kezünket kinyújtottuk az Úr nevében, menthetetlenül a földre hullottak. Ekkor tudta meg Sátán és iskolája, hogy Isten szeret minket, akik egymás lábait megmossuk, s akik egymást a szent csókkal köszöntjük. 6:95 Tekintetünk ezután nemsokára kelet felé irányult, ahol, egy kis sötét felhő tűnt fel, alig volt féltenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az Ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, mely mind közelebb jött hozzánk, s mind világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy fehér felhővé vált. A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen énekeltek. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira, a fején számos korona ékeskedett. Lábai, mint tűzoszlopok, jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok volta, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt, s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül. Mindnyájan így kiáltottunk fel: "Óh, ki állhat meg az Úr előtt? Szennyetlen e ruhám? Az angyalok abbahagyták éneküket, s egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott, midőn Jézus felkiáltott: "Akiknek szívük tiszta, megállhatnak, kegyelmem elégséges számotokra." Arcunk sugárzott a boldogságtól, a szívünket betöltötte az öröm. 6:96 Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz. Midőn tűzlángba burkolva, alászállt a felhő, hirtelen felhangzott ezüst harsonája. A porban alvó szentek sírjaira tekintett, majd két kezét az ég felé emelve kiáltott: "Ébredjetek, ébredjetek! ti, akik a föld porában alusztok, keljetek fel." E kiáltást hatalmas földrengés követte, a sírok megnyíltak, s a halottak hallhatatlanságba öltözve jöttek elő. Midőn a száznegyvennégyezer felismerte barátait, kiket a halál ragadott el tőlük. "Halleluját" kiáltottak, s mi ugyanabban a pillanatban mindnyájan elváltoztunk, s elragadtattunk velük együtt az Úr elé a levegőbe. 6:97 Mindnyájunkat körülvett a nagy felhő. Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre a koronát. Arany hárfát és győzelmi pálmát adott. A száznegyvennégyezer legyező alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt. Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város felé indultunk. Jézus felemelte hatalmas dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain, s így szólt: ti megmostátok ruháitokat ez én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be. Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. Itt láttuk az Élet Fáját és Isten királyi székét. A királyi székből tiszta vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet Fája állott. A folyam mindkét oldalán egy egy fa törzse állott, tiszta színaranyból. 6:98 Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesültek azok. Így áll az Élet Fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak, mintha arany és ezüst vegyületéből keletkeztek volna. Mindnyájan a fa alá léptünk és helyet foglaltunk alatta, hogy dicsőségét szemlélhessük. Fitch és Stochmann testvérek akik Isten országának evangéliumát hirdették, de akiket Isten már előbb elszakított, hogy megmentse őket, hozzánk közeledtek, és élményeink felől kérdezősködtek, melyek azalatt közeledtek, míg ők a sírban aludtak. Akartuk volna elmondani nagy küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk, s csak azt kiáltottuk: Halleluja, Halleluja, Óh mily könnyű elnyerni a mennyországot! Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat úgy, hogy még az ég boltozata is visszhangzott tőle. 6:99 Midőn a látomásból visszatértem, mintha minden megváltozott volna. Egy sötét fátyol borult mindenre, amit láttam. Óh mily sötét volt az egész világ! Mikor újra visszatértem a földre, oly honvágyat éreztem, hogy bánatomban sírva fakadtam. Egy jobb hazát láttam, most már ez fájdalmassá tette számomra e földön való tartózkodást. 6:100 Ezen látomásomat elbeszéltem portlandi gyülekezetünkben és mindenki hitte, hogy Istentől van az. Mindnyájan hitték, hogy a nagy októberi csalódás után Isten ezt az utat választotta, hogy népét vigasztalja és erősítse. Isten Lelke kísérte a bizonyságtevést és az örökkévalóság komolysága nyugodott meg rajtunk. Szent bizalommal töltötte be gondolataimat, hogy engem, ki oly fiatal és gyenge vagyok, választott eszközül az Úr, akin keresztül világosságot akar az Úr ajándékozni népének. Míg Isten ereje rajtam nyugodott, boldog voltam és a fenséges mennyben, hol örökös öröm és béke honol, szent angyalok serege vett körül: szomorú és keserű változás volt az, amikor e halandó világ valóságára felébredtem. |
Seek to any passage:
Search the text:
Special note for ANDROID SmartPhones
I recommend to download PhoneMe emulator for Android from here.
Especially I recommend phoneME Advanced - Foundation Profile + MIDP High Resolution b168 rev20547 from here, or from here.
Then you have to build your application, to transfer the .jar and .jad files on your mobile phone and run using this nice emulator.
1. Install a Zip Utility from Android Market.
2. Install a File Manager from Android Market.
3. Download and install PhoneMe, as mentioned above.
4. Build your application by using Download Multilingual Service or Dynamic Download (zip).
5. Copy the zip file into your Android Phone and unzip the content in a folder, and then write down the path to the unzipped files and the name of the .jad file.
6. Launch PhoneMe from your smartphone.
7. Inside PhoneMe, write to the main window the path and the name to the .jad file, above mentioned. Will look something like: file:///mnt/sd/download/BiblePhone.jad and then press enter.
8. The application will be installed, and next a hyperlink will be available below the above mentioned textbox. On this way you can install as many of MIDP application you like on your Android Phone.
How to install the application in Java Mobile enabled phones
It is possible now to have the Holy Scriptures on your mobile phone and to read
it wherever you are due to the Mobile Information Device Profile (MIDP)
technology in 1.0 and 2.0 versions, developed for Java applications.
A good advice is to try in the beginning the MIDP 1.0 / 128 Kbytes version, and
progressively to advance to MIDP 2.0 and larger volumes (512 Kbytes or more).
The application is available for MIDP 2.0, MIDP 1.0. You have only to select one
table on the field MIDP2.0 or MIDP1.0, according to the desired Bible version.
Then, you shall make a click on the JAR (Java Archive) file in order to obtain
the software to be installed on your mobile phone.
I recommend you to start with STARTER(MIDP1.0old) edition, then to continue with
INTERMEDIATE(MIDP1.0), and in the end, if the mobile phone supports this thing,
to try to install the ADVANCED (MIDP2.0) edition. Also, start with 128 kbytes
volumes, continue with 512 kbytes, and at the end try the version in one file.
There are cases where the mobile phone requires so called JAD (Java Descriptor)
files. These JAD files has to be
uploaded, on this case, together with the desired JAR files(s).
There are different methods to download the applications in your mobile phone as
follows:
1. Directly from Internet by using a WAP or GPRS connection
2. By using the infrared port of the mobile phone
3. By wireless Bluetooth access to the mobile phone
4. By cable link between PC ad mobile phone
5. If none from the above cases are valid
Next, we shall examine each case in order to have a successfully installation of
the software.
1. Directly from Internet by using a WAP or GPRS connection
If your have Internet access on your mobile phone (e.g. WAP or GPRS), it is
enough to access
https://biblephone.intercer.net/wap/ from the browser of the mobile phone,
and to access the desired Bible version, and then to make an option about
MIDP1.0 or MIDP2.0, and finally to select the desired module (e.g. one or more).
After the last selection, the desired version will be downloaded on your mobile
phone.
Many phones have only this option for installing JAVA appplications.
2. By using the infrared port of the mobile phone
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific mobile
phones.
If you don't have access to Internet directly from your mobile phone, then you
shall have to pass to this step requiring to have infrared ports on your mobile
phone and on the computer.
a. On this case, you will download the application by using the computer from
the Internet (i.e. JAR files).
b. Once the application is downloaded (preferable on the desktop) you will have
to activate the infrared port on the mobile phone and align it with the infrared
port of the computer (preferable laptop).
c. Then a window will appear asking what file you want to send to the mobile
phone. Next, you will select the downloaded JAR file, and after OK, the mobile
phone will ask you if you want to load that file. You say YES and the
application will be downloaded on your mobile phone.
d. Probably, you will be asked by the mobile phone where you want to save it (e.g.
on the games or applications directories). After you made this selection, the
file will be ready to be loaded for run.
The displaying preference can be set inside the application in order to have
larger fonts, full screen display etc.
3. By wireless Bluetooth access to the mobile phone
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific mobile
phones.
This situation is similar with the infrared case. You have only to activate
Bluetooth access on your mobile phone (check if exists) and on the computer (check
if exists).
4. By cable link between PC ad mobile phone
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific
mobile phones.
On this case the steps are as follows:
a. On this case, you will download the application by using the computer from
the Internet (i.e. JAR files).
b. Once the application is downloaded (preferable on the desktop) you will have
to set up the wired connection between the mobile phone and the computer. Next,
you will start the synchronization / data transfer application and download the
JAR file in your mobile phone. Surely, you will have to consult the CD of your
mobile phone.
c. By this application you shall transfer into your mobile phone the JAR file in
the games or applications directories. Next, you will have to select for run the
JAR desired file.
5. If none from the above cases are valid
On this unhappy case, I recommend you to find a friend with a laptop having
infrared / Bluetooth capabilities, or to buy a data link cable, or to change
your current model of mobile phone.
Unfortunately, some models of mobile phones require only WAP/GPRS in order to
download and run Java applications.
Sometimes there is a need for a special uploader software for specific mobile
phones. Therefore check the documentation of them and also the page for specific
models.
Why so many versions? Simple, because not all the mobile phones support the
Bible in one file with MIDP 2.0 (the most advanced for the time being).
Multilingual Online Ebooks
It is possible now to have the inspirational ebooks on your browser and to read it allowing you to make comparisons between different translations or versions for a specific language. This occasion is unique, and you have only to browse to the desired author and book.
Select another version:
If you have any questions, remarks, suggestions, please contact me here.
May God bless you in studying the Holy Scriptures.
Sitemap: Please select the BiblePhone modules in your language: