5:8 Miután én is beléptem ebbe a templomba, a félelem és a szégyenkezés vegyes érzelmei között gondoltam arra, hogy ezen emberek előtt leszek kénytelen magamat megalázni. Azonban valami állandóan előbbre űzött, úgy, hogy megkerültem a nagy pillért, hogy a bárány közelébe érkezhessem. Erre erős harsonahang reszkette meg a léget. A templom megremegett. Felhangzott az egybegyűlt szentek diadalkiáltása és egy vakító fény töltötte be az egész épületet. Majd újra sötétség borult ránk. A boldog emberek mind eltűntek a fénnyel együtt és én megdöbbenve maradtam teljesen egyedül az éjszaka sötétjében és kísérteties csendjében.