5:7 Mivel féltem, hogy engem is kinevetnek és kigúnyolnak, meg akartam várni, míg a tömeg eloszlik, vagy ki akartam lesni azt a pillanatot, midőn beosonhatok a templomba. A tömeg azonban ahelyett, hogy szétoszlott volna, állandóan gyarapodott és mivel attól tartottam, hogy elkések a templomból, elhagytam otthonomat és keresztül törtem magam a tömegen. Sietségemben nem ügyeltem arra a tömegre, amely körülvett engem. Mikor beléptem a templomba, akkor láttam, hogy a hatalmas épület egy óriási pilléren nyugszik, amelyhez egy megsebesített, vérző bárány van kötve. Mi akik jelen voltunk, mindnyájan tudtuk, hogy a bárány miattunk sebesíttetett meg. Azok, akik a templomba léptek, kénytelenek voltak valamennyien eléje járulni és bűneiket beismerni. Közvetlenül a bárány előtt magasülések voltak, melyeken oly emberek ültek, kik nagyon boldognak látszottak. Arcukról a menny dicsősége sugárzott. Ezek állandóan magasztalták Istent, dics- és háladalokat énekeltek, melyek úgy hangzottak, mint az angyalok zenéje. Ezek voltak azok, akik a bárány elé járulva bűneiket beismerték és bűnbocsánatot nyertek, minek következtében boldogan várták a bekövetkező eseményeket.