5:13 El akartam rejtőzni tekintete elől, mert fürkésző szemeinek pillantását nem tudtam elviselni. Ő azonban mosolyogva közeledett hozzám, a kezét fejemre téve mondta: "Ne félj!" Édes szavának hangja oly boldogsággal töltötte be szívemet, amelyet addig nem is ismertem. Oly boldog voltam, hogy egyetlen szót sem voltam képes kiejteni és teljesen erőtlenül rogytam lábaihoz. Miközben tehetetlenül feküdtem ott a legfenségesebb jelenetek vonultak el szemem előtt, s meg voltam róla győződve, hogy bírom a menny békéjét. Végül visszatért erőm és felálltam, Jézus szeretetteljes tekintete még mindig rajtam pihent, a nyájas mosolya felüdítette lelkemet. Jelenléte szent érzelemmel és kimondhatatlan szeretettel töltötte be egész lényemet.