5:12 Végre elérkeztünk a lépcső legfelsőbb fokára, s egy ajtó előtt álltunk. Vezetőm felszólított, hogy hagyjak itt mindent, amit csak magammal hoztam. Én örömmel raktam le mindent. Erre kinyitotta az ajtót s beléptünk. A következő pillanatban Jézus előtt álltam. Mily gyönyörű arc! A tévedés teljesen kivan zárva. Ez a sugárzó jóságos és mégis tekintélyt parancsoló arc csak az Övé lehetett. Midőn tekintete rajtam megpihent, azonnal tudtam, hogy életem minden körülménye, még legrejtettebb gondolatom és érzelmem is ismeretes előtte.