5:11 Kevéssel ezután újabb álmom volt. Kétségbeesetten álltam, s arcomat kezemmel elfedve a következőket gondoltam. "Ha Jézus a Földön lenne, hozzája mennék, lábaihoz vetném magamat és elpanaszolnám neki minden bajomat. Nem fordulna el tőlem, irgalommal tekintene rám, én pedig végtelenül szeretném és mindörökké néki szolgálnék." Ekkor kinyílt az ajtó és egy fenséges alakú és tekintélyes külsejű személy lépett be rajta. Részvétteljesen tekintett rám s így szólt: "Szeretnéd látni Jézust?" Vedd magadhoz mindazt, amid van és kövess engem". Én kimondhatatlan örömmel hallottam ezeket a szavakat. Gyorsan összeszedtem mindenemet, amim csak volt és sietve követtem vezetőmet. Az pedig egy meredek és nagyon rozoga lépcsőhöz vezetett engem. Mikor a lépcsőn felfelé indultam, figyelmeztetett, hogy szemeimet állandóan felfelé irányítsam, mert különben megszédülhetnék és leesnék. Már sokan estek le erről a lépcsőről, még mielőtt elérték volna annak legfelsőbb fokát.