38:58 Merítsünk Krisztus tanítványaival való utolsó beszélgetésből, bátorságot és állhatatosságot. Üdvözítőnk elindult azon a vér áztatta úton, mely Őt a gondolatra vitte. Egy tapasztalat sem volt oly nehéz, mit az, amelyet nemsokára át kellett élnie. Az apostolok hallották Krisztus szavait, amelyek megjövendölték szenvedéseit és halálát. Szívünk bánkódott és kedélyünket a kétség és félelem dúlta fel. Mégsem kiáltottak fel és nem adták át magukat a fájdalomnak. Az utolsó ünnepélyes, nehéz órákat Üdvözítőnk arra használta fel, hogy tanítványait vigasztalja és biztosítsa és ezután egyesültek mindnyájan hálát énekelve. Milyen előjátéka volt a Getsemáné karjában elszenvedett lelki gyötrelmeinek a törvényteremben való kínzatásának és gúnyolódásnak és a golgotai borzalmas jeleneteknek, ez az utolsó óra, melyet azzal töltöttek el, hogy dicséneket énekeltek a Magasságosnak!