38:43 Volt idő, mikor úgy éreztem, hogy nem hagyhatom férjemet meghalni. Ilyenkor e szavak hatottak át kedélyemen. "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten." Zsolt. 46,11. Veszteségem nagyon fájdalmasan érintett, de nem mertem, haszontalan bánkódni. Ez nem adja vissza a halottakat. Nem vagyok olyan önző, hogy azt kívánjam, hogy fel tudnám ébreszteni békés álmából, ismét vegye fel az élet küzdelmeit. Mint egy fáradt harcos nyugovóra tért. Kellemes érzéssel fogok nyughelyére tekinteni. A legjobb mód, hogy az elesett emlékét tiszteljük az, hogy a munkát ott folytatjuk, ahol ő abbahagyta és Jézus erejével bevégezzük. Hálásak akarunk lenni azokért az évekért, melyekben az Úr felhasználhatta őt és az ő és Krisztus akarata szerint az Ő hatalmáról is tanulni akarunk, amit sohasem fogunk elfelejteni. E veszteség által jóságosabbak, szelídebbek, körültekintőbbek, türelmesebbek és kíméletesebbek akarunk lenni felebarátainkkal szemben.