38:34 Szombaton szokásom szerint a ligetbe mentünk és férjem háromszor igen komolyan imádkozott. Vonakodott abbahagyni az Úrhoz való könyörgést, hogy különös vezetést és áldást nyerjünk. Imáit meghallgatta. Világosság és béke költözött szívünkbe. Dicsőítette Istent és így szólt: "Minden Jézusra hagyok. Drága mennyei békét érzek és azon bizonyosságot, hogy az Úr közölni fogja velünk kötelességünket, mert mi az Ő akaratát kívánjuk cselekedni." Elkísért engem a gyülekezetbe, énekkel és imával megkezdte az istentiszteletet. Ez volt az utolsó est, mikor mellettem állt az emelvényen.