28:17 Körülbelül ez időtájt kezdtünk a Greenwille közelében lakó testvéreinkért és barátokért munkálkodni. Éppúgy, mint más helyen, itt is segítségre szorultak testvéreink. Voltak egyesek, kik a szombatot ünnepelték, de nem tartoztak a gyülekezethez, mások viszont feladták a szombatot. Hajlandók voltunk a lelkek segítségére sietni, azonban a kezelési mód a múltban és a jelenlegi gyülekezeti vezető testvéreknek a személyekkel szembeni álláspontja, majdnem lehetetlenné tette nékünk a hozzájuk való közeledést. A tévelygőkkel szemben egyes testvérünk túl szigorú volt és éles kifejezéseket használt. Ha aztán egyesek elhatározták, hogy tanácsunkat elvetik és elszakadnak tőlünk, akkor azt mondták: Jó, ha el akartok menni, hát hagyjátok őket menni. Miközben Jézus a nagyra tartott követei irgalmasságának, bosszútűrésének és szelídségének hiányában szenvedtek ezek a szegény, tévelygő tapasztalatban, ördögtől kínzott lelkek hitükben hajótörést szenvedtek. Bármily nagyok is a tévelygők bűnei, testvéreinknek a nagy Pásztornak nem csak szelídségét kell megtanulni, hanem maradandó gondoskodását és szeretetét is ki kell nyilvánítani, szegény eltévedt juhokkal szemben. Prédikátoraink munkálkodnak és hétről hétre előadásokat tartanak és örülnek, ha néhány lélek az igazságot elfogadja és mégis a testvérek gyors, határozott pillanatnyi indulatosságból öt perc alatt lerontják amazok munkáját, kijelentve: "Jó, ha menni akarnak, hát hagyjátok őket menni."