23:17 Nyelvem nagynak és érzéstelennek tűnt fel nekem. Egy furcsa, hideg érzés lopózott szívembe, mely keresztülhatolt a fejemen és végigfutott jobb oldalamon. Egy ideig öntudatlan voltam. A komoly ima hangjai térítettek ismét eszméletemre. Megpróbáltam bal végtagjaimat mozgatni, de ezek teljesen felmondták a szolgálatot. Azt hittem, hogy rövidesen meghalok. Ez volt a harmadik szélütésem és bár csak ötven mérföldnyire voltam otthonomtól, nem hittem, hogy gyermekeimet viszontláthatom. A Lovett, s Grovei fenséges órákra emlékeztem és azt gondoltam, hogy ez volt az utolsó bizonyságtevésem. Kész voltam a halálra.