22:7 Az Úr meghallgatta kegyesen kiáltásainkat és férjem gyógyulni kezdett. Akkor érzéseimet legjobban a Howland testvérnőnek írt levelem fejezi ki: "Hálás vagyok, hogy gyermekeim nálam vannak és őrködhetem felettük. Hetek óta éheztem és szomjúhoztam a lelki felemelkedést és majdnem szakadatlanul élveztük az Istennel való összeköttetést. Miért maradunk távol a forrástól, hisz jogunk inni belőle? Miért halunk éhen a kenyér hiánya miatt, mikor teli a kincstárunk? Telve van és nyitva áll. Óh lelkem üdülj és élvezd naponta a mennyei örömöket. Nem akarok hallgatni. Isten dicsérete van a szívemben és az ajkamon. Mi az Üdvözítőnk szeretetének teljességében örvendhetünk. Mi felüdülhetünk az Ő nagy dicsőségétől. Lelkem biztonságot tesz erről. Sötétségemet az a drága fény űzte el és ezt nem tudom elfelejteni. Uram segíts, hogy elevenen éljen az emlékezetemben. Ébredjetek lelkem erői! Ébredj és imádd Üdvözítődet az ő csodálatos szeretetéért. Ellenségeink diadalmaskodni szeretnének. Keserű szavakat mondanak és nyelvük rágalmakat, csalást és hazugságot szól, de nem ingadozunk. Tudjuk, kinek hittünk. Futásunk és munkánk nem volt hiába való. Jön a leszámolás napja, hol mindenkit megítélnek testének cselekedete szerint. Való, hogy a világot sötétség borítja. Az ellenállás erősödik. A könnyelműek és csúfolódók istentelenségükben merészek lesznek. De mindezek nem ingatnak meg bennünket, hanem a Hatalmas karjára támaszkodunk erőért fohászkodva."