22:5 Azok a napok a szomorúság napjai voltak. Három fiamat néztem, kik nemsokára apátlanok lesznek és ilyen gondolatok gyötörtek; Ha férjem a jelenvaló igazság művében a túlerőltetésben meghal, vajon ki ismeri, hogy mennyit szenvedett? Ki ismeri a terheket, melyeket évekig hordott? A rendkívüli gondokat, melyek lelkét sorvasztották, egészségét aláásták és idő előtt sírba viszik őt és családját szükségbe hagyja hátra. Többször tettem fel magamnak a kérdést: Isten gondot visel-e a dolgokról? Vagy figyelmetlenül halad el mellettünk? Ennél a gondolatnál megvigasztalódtam, hogy van valaki, ki igazságosan ítél és hogy minden áldozatot, minden önmegtartóztatást és minden lelki kínt, amit ő érette szenvedünk, a mennyben hűen feljegyezve, és egykor megjutalmaznak. Az Úr napja olyan dolgokat hoz majd napfényre, melyek ma még rejtve vannak.