19:6 Lelkületem nagyon lehangolt volt. Ilyen kérdések nyugtalanítottak. Miért nem hallgatja meg Isten imáinkat, hogy gyermekünket meggyógyítsa? Sátán, ki mindig kész a kísértésre, azt sugalmazta nekünk, hogy ez azért van, mert elbuktunk. Nem emlékeztem egy különösebb elesésre, mellyel az Urat megszomorítottam volna, azonban roppant súly nehezedett lelkemre, mely kétségbeesésbe akart taszítani. Kétségbe vontam, hogy Isten elfogadott engem és nem tudtam imádkozni. Még a szememet sem voltam bátor az égre emelni. A legnagyobb lelki kínokat szenvedtem, míg férjem az Úrhoz nem kiáltott értem. Nem hagyta addig abba, míg az én hangom is nem egyesült az övével a szabadulásért. Áldást nyertem, a reménységem újjáéledt. Remegő hitem Isten ígéreteibe kapaszkodott.