13:5 Mikor egy napon az élelmiszer készletünk teljesen elfogyott, férjem a munkaadójához ment, hogy pénzt, vagy élelmiszert szerezzen tőle. Viharos nap volt, és esőben tette meg a három mérföldnyi utat oda-vissza. A hátán egy zsák élelmiszerrel tért vissza. Útközben Brunoswick falun is áthaladt, hol előadásokat szokott tartani. Mikor belépett a házba, összeszorult a szívem. Első gondolatom az volt, hogy Isten elhagyott bennünket. Így szóltam férjemhez: "Ennyire jutottunk? Az Úr elhagyott? Nem tudtam könnyeimet visszatartani és órák hosszat sírtam, míg elájultam. Imádkoztak értem és nemsokára éreztem Isten Lelkének vigasztaló befolyását és megbántam, hogy elcsüggedtem. Krisztust akartuk követni és hozzá hasonló lenni, azonban néha a próbák lesújtottak és eltávoztunk Tőle. A szenvedések és próbák közelebb visznek Jézushoz. Az olvasztókemence a salakot elpusztítja és az aranyat megtisztítja.