12:21 A nyomorúság idején kimenekültünk a városból és a falvakból, de az istentelenek üldözőbe vettek minket. Ezek fegyveresen behatoltak a szentek házaiba. Felemelték kardjukat, hogy megöljenek minket, de az darabokra törve, szalmaszálként hullott ki kezükből. Mi éjjel-nappal Istenhez kiáltottunk szabadulásért, s kiáltásunk trónja elé jutott. A Nap felkelt, a Hold megállott. A folyamok folyása szünetelt. Sűrű, sötét felhők tornyosultak az égen, s egymásba ütődtek. De látszott mégis egy világos hely, melyen Isten dicsősége összpontosult. Innen dörgött felénk, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan Isten szava, mely megrázta az eget és a földet.