9:79 Nézzük Pált Athénben az areopagus (törvényszék) tanácsa előtt, amikor tudománnyal tudományt, logikával logikát, és bölcselettel bölcseletet állít szembe! Figyeljük meg, hogy isteni szeretetéből eredő tapintatával hogyan utal Jahvére mint ismeretlen Istenre, akit hallgatói öntudatlanul imádtak, és saját költőjük szavait idézve, mint Atyát mutatja be nekik, akinek ők is gyermekei! Halljuk őt az osztálytársadalmak korában, az emberi jogok teljes megtagadása idején tárja eléjük a testvériség nagy igazságát e szavakkal: "az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén..." (Acs 17: 26). Azután bemutatja, hogyan bánik Isten az emberiséggel, hogyan vonul végig aranyfonalként kegyelmének és irgalmának terve: " meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem" (Acs 17:26-27).