9:75 Az emberiség legnagyobb tanítója, Pál elfogadta a legszerényebb és a legmagasabbrendű kötelességeket egyaránt. Felismerte a fizikai és a szellemi munka szükségességét, és kézműves munkával tartotta fenn magát. Miközben a művelődés nagy központjaiban hirdette az evangéliumot, a sátorkészítő ipart folytatta. Efézus véneitől a következő szavakkal búcsúzott el: "... a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak" (Acs 20:34).