3:12 Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai-, szellemi- és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását. "... Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté..." (1Móz 1:27), és az volt a szándéka, hogy minél tovább él az ember, annál tökéletesebben mutassa be az Ő képmását, és sugározza vissza dicsőségét. Minden képessége kifejlődhetett; befogadóképessége és életereje növekedhetett. Roppant széles látóhatár tárult szeme elé. Dicső terület nyílt meg kutatásai számára. A látható világ titkai, - "... a tökéletes tudásnak csudái..." (Jób 37:15) - tanulásra késztetnek bennünket. Ádám abban a kiváltságban részesült, hogy szemtől szembe, közvetlenül érintkezhetett Teremtőjével. Ha hű maradt volna Istenhez, ez a kiváltság örökre az övé maradt volna. Az örökkévalóságon át az ismeret új kincseit, a boldogság friss forrásait fedezte volna fel, ami által egyre világosabban látta volna Isten bölcsességét, hatalmát és szeretetét. Egyre jobban elérte volna teremtésének célját, és egyre jobban visszasugározta volna a Teremtő dicsőségét.