28:23 Irtózattal gondolunk az emberevőkre, aki áldozatának még vonagló meleg húsából lakmározik. De vajon ennél a barbár szokásnál nem rettenetesebb-e az a gyötrelem és romlás, amelyet embertársaink indítékainak félreismerése, jó hírnevük befeketítése és jellemük kritizálása okoz? A gyermekek és ifjak tanulják meg azt, amit Isten mond ezekről a dolgokról: "Élet és halál van a nyelv hatalmában..." (Péld 18:21 új prot. ford.). A Szentírás a rágalmazókat, a pletykálkodókat egy osztályba sorolja azokkal, akik "... istengyűlölők... rosszban mesterkedők... szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. ... irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal..." teltek (Róm 1:30-31. 29. 32). Az, akit Isten Sion polgárai közé sorol, "... igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével... nem szerez gyalázatot rokonainak" (Zsolt 15:2-3). Isten Igéje kárhoztatja azokat a haszontalan kifejezéseket és fölösleges szólásmódokat, amelyek a közönségesség határához közelednek. Kárhoztatja a csalfa bókokat, a hízelgést, az igazság megkerülését, a túlzásokat, a kereskedelemben megszokott hamis értelmezéseket, melyek a társadalomban és az üzleti világban érvényesek. "... legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon" (Mt 5:37). "Mint a balga, aki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, Olyan az, aki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!" (Péld 26:18-19).