19:1 17. Költészet és ének
19:2 "Ének volt rám nézve minden
19:3 parancsolatod bujdosásomnak
19:4 hajlékában"
19:5 (Zsolt 119:54).
19:6 A legkoraibb és legmagasztosabb költői kifejezések, amelyeket az emberiség ismer, a Szentírásban találhatók. Mielőtt a világ legrégibb költői énekeltek volna, Midiám pásztora feljegyezte Istennek Jóbhoz intézett szavait, amelyek fenségükben összehasonlíthatatlanok, megközelíthetetlenek az emberi lángész legkiválóbb műveihez viszonyítva is:
19:7 "Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem?...
19:8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert,
19:9 amikor előtűnt...
19:10 Mikor ruházatává a felhőt tevém,
19:11 takarójául pedig a sűrű homályt?
19:12 Mikor reávontam törvényemet,
19:13 zárat és ajtókat veték eléje:
19:14 És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább;
19:15 ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
19:16 Parancsoltál-é a reggelnek, amióta megvagy?
19:17 Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
19:18 Eljutottál-é a tenger forrásáig,
19:19 bejártad-é a mélységnek fenekét:
19:20 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui;
19:21 a halál árnyékának kapuit láttad-é?
19:22 Áttekintetted-é a föld szélességét,
19:23 mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19:24 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik,
19:25 és a sötétségnek hol van a helye?
19:26 Hogy visszavinnéd azt az ő határába,
19:27 és hogy megismernéd lakása útjait.
19:28 Eljutottál-é a hónak tárházához;
19:29 vagy a jégesőnek tárházát láttad-é:
19:30 Melyik út visz oda, ahol szétoszlik a világosság,
19:31 és szétterjed a keleti szél a földön?
19:32 Ki hasított nyílást a záporesőnek,
19:33 és a mennydörgő villámnak útat?
19:34 Hogy aláessék az ember nélkül való földre,
19:35 a pusztaságra, holott senki sincsen;
19:36 Hogy megitasson pusztát, sivatagot,
19:37 és hogy sarjasszon zsenge pázsitot?
19:38 Összekötheted-é a fiastyúk szálait;
19:39 a kalászcsillag köteleit megoldhatod-é?
19:40 A hajnalcsillagot előhozhatod-é ez ő idejében,
19:41 avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával
19:42 együtt?"
19:43 (Jób 38:4-32).
19:44 A kifejezések szépségéért olvasd el a tavasz időszakának leírásait az Énekek énekének könyvéből:
19:45 "Mert ímé a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment.
19:46 Virágok láttatnak a földön,
19:47 az éneklésnek ideje eljött,
19:48 és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
19:49 A fügefa érleli első gyümölcsét,
19:50 és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak;
19:51 kelj fel én mátkám, én szépem, és jöjj hozzám!"
19:52 (Énekek 2:11-13).
19:53 Szépségében nem marad e mögött Bálám akaratlan jövendölése Izrael megáldására:
19:54 "Síriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya
19:55 kelet hegyeiről, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem
19:56 Jákóbót, és jöjj, szidalmazd meg Izraelt;
19:57 Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz,
19:58 és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem
19:59 szidalmaz?
19:60 Mert sziklák tetejéről nézem őt,
19:61 és halmokról tekintem őt;
19:62 ímé oly nép, amely maga fog lakni,
19:63 és nem számláltatik a nemzetek közé.
19:64 Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak;
19:65 ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom.
19:66 Nem vett észre Jákóbban hamisságot,
19:67 és nem látott gonoszságot Izraelben.
19:68 Az Úr, az ő Istene van ő vele;
19:69 és királyoknak szóló rivalgás hangzik ő benne.
19:70 Mert nem fog varázslás Jákóbon,
19:71 sem jövendőmondás Izraelen.
19:72 Idején adatik tudtára Jákobnak
19:73 és Izraelnek: mit mívelt Isten!
19:74 Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét,
19:75 aki látja a Mindenhatónak látását...
19:76 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób!
19:77 a te hajlékaid óh Izrael!
19:78 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a
19:79 folyóvíz mellett!
19:80 Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét,
19:81 és aki tudja a Magasságosnak tudományát ...
19:82 Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel.
19:83 Csillag származik Jákobból, és királyi pálcza
19:84 támadt Izraelből...
19:85 És uralkodik a Jákobtól való..."
19:86 (4 Móz 23:7-9. 20:21; 24:4-6. 16-19.)
19:87 A dicséret dallama a menny légköre, és amikor a menny érintkezésbe kerül a földdel, zene és ének csendül fel, "... hálaadás és dicséret szava" (Ésa 51:3).
19:88 Az újonnan teremtett föld felett szépen és hibátlanul kerülvén ki Isten kezéből, "... együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fia vigadozának" (Jób 38:7). Így az emberi szívek is összhangban a mennyel a dicséret énekeivel fejezték ki Isten iránti hálájukat. Az emberi történelem sok eseménye kapcsolódik össze énekkel.
19:89 Az emberi ajkakról származó legrégibb ének, amit a Biblia feljegyzett, Izrael seregeinek hálaéneke a Vörös tengernél:
19:90 "Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő,
19:91 lovat lovasával tengerbe vetett.
19:92 Erősségem az Úr és énekem,
19:93 szabadítómmá lőn nekem;
19:94 ez az én Istenem, őt dicsérem,
19:95 atyámnak Istene, őt magasztalom.
19:96 Jobbod, Uram, erő által dicsőül,
19:97 jobbod, Uram ellenséget összetör.
19:98 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram?
19:99 Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső,
19:100 félelemmel dicsérendő és csudatévő?
19:101 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
19:102 ... Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő,
19:103 lovat lovasával tengerbe vetett"
19:104 (2 Móz 15:1-2. 6. 11. 18. 21.)
19:105 Az emberek nagy áldást nyertek feleletül dicsénekeikre. Az a néhány szó, amely felsorolja Izrael pusztai vándorlásának tapasztalatait, olyan tanítást tartalmaz, amely méltó arra, hogy elmélkedjünk felette.
19:106 "És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, amelynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet" (4 Móz 21:16). Ekkor Izrael ezt az éneket énekelte:
19:107 "Jöjj fel óh kút! énekeljetek néki!
19:108 Kút, amelyet fejedelmek ástak;
19:109 a nép előkelői vájtak, kormánypálcával,
19:110 vezérbotjaikkal..."
19:111 (4 Móz 21:17-18).
19:112 Milyen gyakran megismétlődik ez a történet lelki tapasztalatainkban! A szent ének szavaira mily gyakran felbuzognak a bűnbánat, a hit, a reménység és az öröm forrásai!
19:113 Izrael seregei Jósafát vezetésével dicsénekkel mentek előre szabadításuk felé. Jósafáthoz fenyegető háború híre érkezett a következő üzenettel: "... nagy sokaság jön ellened Síriából... Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is .. Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdette az egész Júdea országában böjtöt. Azért felgyűlének a Júdeabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdásnak minden városaiból jövének, hogy az Urat megkeressék. És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezeteiben, az Úr házában az új pitvar előtt - Isten ígéreteire hivatkozva megvallotta Izráel gyámoltalanságát - nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudhatjuk, mit cselekedjünk, ha nemcsak te reád néznek a mi szemeink" (2 Krón 20:2. 1. 3-4. 12).
19:114 Akkor Jaháziel lévitára "... az Úrnak lelke szálla ... És monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velök, hanem az Isten. Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok..." (2 Krón 20:14-17).
19:115 "És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára..." (2 Krón 20:20). A sereg előtt mentek az énekesek, Isten iránti dicséretben emelve fel hangjukat - magasztalva Őt a megígért győzelemért.
19:116 A negyedik napon azután a sereg visszatért Jeruzsálembe, megrakodva az ellenségtől szerzett zsákmányokkal, és dicséretet énekeltek az elnyert győzelemért.
19:117 Dávid hányatott életének viszontagságaiban ének által tartotta fenn közösségét Istennel. Milyen kedvesen tükröződnek a pásztorfiú tapasztalatai e szavakban:
19:118 "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
19:119 Füves legelőkön nyugtat engem,
19:120 és csendes vizekhez terelget engem.
19:121 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is,
19:122 nem félek a gonosztól, mert te velem vagy;
19:123 a te vessződ és botod, azok vigasztalnak
19:124 engem"
19:125 (Zsolt 23:1-4).
19:126 Felnőtt emberként, mint üldözött szökevény sziklákban, barlangokban keresett menedéket:
19:127 "Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek
19:128 téged;
19:129 téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog
19:130 testem a kiaszott,
19:131 elepedt földön, amelynek nincs vize;
19:132 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak
19:133 árnyékában örvendeztem"
19:134 (Zsolt 63:2.8).
19:135 "Miért csüggedsz el lelkem és
19:136 nyughatatlankodol bennem?
19:137 Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki
19:138 az ő orczájának szabadításáért"
19:139 (Zsolt 42:6).
19:140 "Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
19:141 kitől féljek?
19:142 Az Úr az én életemnek erőssége:
19:143 kitől remegjek?"
19:144 (Zsolt 27:1).
19:145 Ugyanez a bizalom hatja át azokat a szavakat is, amelyeket Dávid Absolon lázadásakor mondott. Mint trónját vesztett király menekült Jeruzsálemből. A hajszolt, fáradt csapat a Jordán mellékén táborozott le, hogy pihenjen néhány órát. Nemsokára azonban felébresztették őt: azonnal tovább kell menni innen is. A sötétben át kellett kelnie a mély, sebes sodrású folyón a férfiak, nők és kisgyermekek egész csoportjával, mert nyomukban volt áruló fiának hadserege.
19:146 A legsötétebb próba óráiban így énekelt Dávid:
19:147 "Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata
19:148 engemet,
19:149 az ő szentsége hegyéről.
19:150 Én lefekszem és elalszom;
19:151 felébredek, mert az Úr támogat engem.
19:152 Nem félek sok ezernyi néptől sem,
19:153 amely köröskörül felállott ellenem"
19:154 (Zsolt 3:5-7).
19:155 Nagy bűnének elkövetése után, bűntudatának és önmagától való undorodásának lelki gyötrelmében is Istenhez fordult, mint legjobb Barátjához:
19:156 "Könyörülj rajtam én Istenem a te
19:157 kegyelmességed szerint;
19:158 irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el
19:159 az én bűneimet!
19:160 Egészen moss ki engemet az én
19:161 álnokságomból ...
19:162 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek;
19:163 moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál"
19:164 (Zsolt 51:3-4. 9).
19:165 Hosszú élete alatt Dávid nem talált nyugvóhelyet a földön: "Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen" (1 Krón 29:15).
19:166 "Isten a mi oltalmunk és erősségünk!
19:167 igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
19:168 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld,
19:169 ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.
19:170 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát,
19:171 A felségesnek szent hajlékait.
19:172 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg;
19:173 megsegíti Isten virradatkor.
19:174 A Seregek Ura velünk van,
19:175 Jákob Istene a mi várunk"
19:176 (Zsolt 46:2-3. 5. 8).
19:177 "Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké,
19:178 ő vezet minket mindhalálig!"
19:179 (Zsolt 48:15).
19:180 Jézus földi életében énekkel szállt szembe a kísértésekkel. Gyakran, amikor éles, bántó szavakat intéztek Hozzá, amikor a légkört bizalmatlanság, elégedetlenség, homály vagy nyomasztó félelem terhelte körülötte, felcsendült hitének szent hálaéneke.
19:181 A húsvéti vacsora utolsó szomorú éjszakáján, amikor közeledett elárultatásának és halálának ideje, hangját a következő zsoltárban emelte fel:
19:182 "Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva
19:183 és örökké!
19:184 Napkelettől fogva napnyugotig
19:185 dicsértessék az Úr neve!"
19:186 (Zsolt 113:2-3).
19:187 "Szeretem az Urat, mert meghallgatja
19:188 esedezéseim szavát.
19:189 Mert az ő fülét felém fordítja,
19:190 azért segítségül hívom őt egész életemben.
19:191 Körülvettek engem a halál kötelei,
19:192 és a pokol szorongattatásai támadtak meg
19:193 engem;
19:194 nyomorúságomba és ínségbe jutottam.
19:195 És az Úrnak nevét segítségül hívám:
19:196 Kérlek Uram, szabadíts meg az én lelkemet!
19:197 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk
19:198 irgalmas.
19:199 Az Úr megőrzi az alázatosokat;
19:200 én ügyefogyott voltam és megszabadított
19:201 engem.
19:202 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba,
19:203 mert az Úr jót tett teveled.
19:204 Minthogy megszabadítottad lelkemet a
19:205 haláltól,
19:206 szemeimet a könnyhullástól és lábamat az
19:207 eséstől"
19:208 (Zsolt 116:1-8).
19:209 A föld utolsó nagy válságának sötét árnyai közepette Isten világossága a legfényesebben fog ragyogni, és a remény, a bizalom énekei a legtisztább és legfenségesebb dallamokban fognak felcsendülni.
19:210 "Ama napon ez éneket énekelik Júda földén:
19:211 Erős városunk van nékünk, szabadítását adta
19:212 kőfal és bástya gyanánt!
19:213 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az
19:214 igaz nép,
19:215 a hűség megőrzője.
19:216 Kinek szíve reád támaszkodik,
19:217 megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned
19:218 bízik;
19:219 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban,
19:220 Jehovában, örök kőszálunk van"
19:221 (Ésa 26:1-4).
19:222 "Hisz az Úr megváltottai megtérnek,
19:223 és ujjongás között Sionba jönnek;
19:224 és örök öröm fejökön,
19:225 vigasságot és örömöt találnak;
19:226 és eltűnik fájdalom és sóhaj"
19:227 (Ésa 35:10).
19:228 "És eljőnek és énekelnek a Sion ormán,
19:229 és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj,
19:230 juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök
19:231 olyan lesz,
19:232 mint a megöntözött kert,
19:233 és nem bánkódnak többé"
19:234 (Jer 31:12).
19:235 AZ ÉNEK HATALMA
19:236 A Biblia énekeinek történetei telve vannak a zene és az ének gyakorlásának buzdításával. Ez áldást jelent. A zenét azonban gyakran megrontják, hogy gonosz célokat szolgáljon, és így a kísértésnek legcsábítóbb eszközévé válik. Helyesen felhasználva Isten értékes ajándéka, melynek célja az, hogy gondolatainkat magasztos és nemes tárgyakra irányítsa, hogy lelkünket ihlesse és megnemesítse.
19:237 Hajdanában Izrael gyermekei a pusztán át vándoroltak, és útjukat szent énekek dallamával vidították fel. Isten ma is megparancsolja gyermekeinek, hogy énekekkel örvendeztessék meg zarándokéletüket. Az Úr Igéjének szavait énekek által rögzíthetjük meg emlékezetünkben a legjobban. Az ilyen énekeknek csodálatos hatalmuk van, mert megzabolázzák nyers, neveletlen természetünket, felüdítik gondolatainkat, felébresztik rokonszenvüket, előmozdítják cselekedeteink összhangját, és száműzni a homályt, bánatot, balsejtelmet, amelyek megsemmisítik bátorságunkat és elgyengítik erőfeszítéseinket.
19:238 Az ének az egyik leghatásosabb eszköz arra, hogy bevésse a szívekbe a lelki igazságokat. A szorongatott, a kétségbeesés határán álló hívőnek eszébe jut Isten néhány Igéje vagy egy régen elfelejtett gyermekkori ének és a kísértés elveszti erejét felette. Élete új jelentőséget nyerve új célkitűzéseket, bátorságot és örömöt tud másoknak is adni.
19:239 Az ének nevelő hatásának értékét sohase veszítsük szem elől. Énekeljünk otthonunkban kedves, tiszta énekeket, akkor kevesebbet fogunk szólni az elítélendő megrovás szavait, hanem inkább több reményt, vidámságot és örömöt árasztunk szét mindenfelé. Énekeljünk az iskolában, így a gyermekeket közelebb vonjuk Istenhez, tanítóihoz és egymáshoz!
19:240 Az ének mint az istentisztelet szerves része, ugyanolyan fontos tényezője a vallásos szolgálatnak, mint az ima. Sok ének valóban ima. Ha a gyermeket megtanítjuk ennek felismerésére, akkor többet fog gondolkodni az énekelt szavak jelentőségére, és fogékonyabb lesz befolyásuk iránt.
19:241 Amikor Megváltónk a Végtelenség küszöbéhez vezet bennünket, Isten dicsőségétől ragyogó arccal felfoghatjuk a trón körüli mennyei kar dics- és hálaénekeit. Amikor az angyalok énekének visszhangja felcsendül földi otthonunkban, szíveinket közelebb vonja a mennyei énekesekhez. Így a menny közössége már ezen a földön megkezdődik számunkra. A mennyei dicséret alaphangját ezen a földön kell megtanulnunk.