17:1 15. Az üzleti alapelvek és módszerek
17:2 "Aki feddhetetlenül él, biztonságban él..."
17:3 (Péld 10:9 új prot. ford.).
17:4 Nincs a törvényes üzletnek olyan ága, amelyhez a Biblia ne nyújtana lényeges útmutatást. A szorgalomról, becsületességről, takarékosságról, mértékletességről és tisztaságról vallott elvei minden igazi siker alapját képezik. Ezek az alapelvek - amint a Példabeszédek könyve elénk tárja - a gyakorlati bölcsesség titkát rejtik. Hol találhat a kereskedő, a kézműves, bármely munkaterület szervezője jobb vezérelveket a maga és alkalmazottai számára, mint a bölcs ember szavaiban:
17:5 "Láttál-é az ő dolgában szorgalmas embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között" (Péld 22:29).
17:6 "Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés" (Péld 14:23).
17:7 "Kívánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke..." (Péld 13:4).
17:8 "Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás" (Péld 23:21).
17:9 "Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál" (Péld 20:19).
17:10 "Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember..." (Péld 17:27),
17:11 "... valaki pedig bolond patvarkodik" (Péld 20:3).
17:12 "A hitetleneknek útjára ne menj..." (Péld 4:14).
17:13 "Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?" (Péld 6:28).
17:14 "Aki jár bölcsekkel, bölcs lesz..." (Péld 13:20).
17:15 "Az ember, akinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Péld 18:24).
17:16 Egymás iránti kötelezettségeinknek egész sorát foglalják magukba Krisztus szavai: "Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal..." (Mt 7:12).
17:17 Sok ember menekülhetett volna meg a pénzügyi bukástól és romlástól, ha ügyelt volna azokra a figyelmeztetésekre, amelyeket a Szentírás oly gyakran megismétel és hangsúlyoz:
17:18 "A hívő ember bővelkedik áldásokkal; de aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad" (Péld 28:20).
17:19 "Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapszik" (Péld 13:11 új prot. ford.)
17:20 "A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik" (Péld 21:6).
17:21 "... szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak" (Péld 22:7).
17:22 "Teljességgel megronttatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz" (Péld 11:15).
17:23 "Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj; Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyüket ellened" (Péld 23:10-11). "Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut" (Péld 22:16 új prot. ford.). "Aki vermet ás másnak, abba belé esik; és aki felhengergeti a követ, arra gurul vissza" (Péld 26:27).
17:24 Ezek azok az alapelvek, amelyek a világi és a vallásos társadalom alapját és jólétét képezik; ezek jelentik életünk és vagyonunk biztonságát. Mindazt, ami lehetővé teszi a bizalmat és az együttműködést, a világ Isten törvényének köszönheti, amint Igéje elénk tárja. Mégis Isten Igéjének alapelvei gyakran elhomályosultak és majdnem teljesen kihaltak az emberek szívéből.
17:25 A zsoltáros szavai: "A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst" (Zsolt 119:72) azt fejezi ki, ami nem vallásos szempontból is igaz. Azt a teljes gazdagságot állítják, amelyet az üzleti világban is kénytelenek elismerni. Még a szenvedélyes pénzszerzés, a kiélezett versengés és a lelkiismeretlen módszerek korában is elismerik, hogy egy ifjú számára az életben való elinduláshoz a feddhetetlenség, a becsületesség, a mértékletesség, a tisztaság és a szorgalom jobb tőkét jelent, mint csupán egy bizonyos pénzösszeg.
17:26 Mégis, azok közül, akik értékelik ezeket a tulajdonságokat, és a Bibliát elismerik mint e tulajdonságok forrását, csak kevesen kötelezik el magukat ez alapelvektől való függésre.
17:27 Isten tulajdonjogának elismerése képezi az üzleti feddhetetlenség, a becsületesség és a valódi siker alapját. Minden létező teremtője az igazi tulajdonos; mi csak sáfárai vagyunk. Mindaz, amivel rendelkezünk, reánk bízott tőke, amelyet az Ő utasítása szerint kell felhasználni.
17:28 Olyan kötelezettség ez, amely előtt minden embernek meg kell hajolnia! Az emberi tevékenység egész körét foglalja magában. Akár elismerjük, akár nem, sáfárok vagyunk, akiket Isten felruházott tálentumokkal, képességekkel, és a világba helyezett bennünket, hogy elvégezzük általa kijelölt munkánkat.
17:29 Isten minden embernek megszabta a maga munkáját (Mt 13:34), amelyre képességei alkalmassá teszik, s amellyel a legjobbat teheti önmagának és felebarátainak. Így adhatja meg az ember a tiszteletet Istennek.
17:30 Munkánk vagy elhivatásunk Isten nagy tervének egy része, azért ha Isten akaratával összhangban végezzük azt, Ő maga felelős az eredményekért. Mint "Isten munkatársai" (1 Kor 3:9) kötelességeinket híven teljesítenünk kell az Ő utasításai szerint. Így nem lesz helye számunkra az aggasztó gondoknak. Szorgalom, hűség, gondoskodás, takarékosság és tapintat szükséges mindnyájunk számára. Minden képességünket a legnagyobb mértékben gyakorolnunk kell; mégsem saját erőfeszítéseinek sikeres kimenetelére kell építenünk, hanem Isten ígéreteire. Az Ige, amely táplálta Izraelt a pusztában, és támogatta Illést az éhség idején, ma is ugyanazzal a hatalommal bír: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk: vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:31-33).
17:31 Isten, aki hatalmat ad az embernek a gazdagság megszerzésére, ezt az ajándékot egy meghatározott kötelezettséggel kötötte össze. Minden szerzeményünkből igényt tart egy részre. A tized az Úré. "A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré ... És minden tizede a baromnak és juhnak ... és minden az Úrnak legyen szentelve" (3 Móz 27:30-32). Jákobnak Béthelben tett fogadalma mutatja ennek a kötelezettségnek széleskörű elterjedését: "... valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom" (1 Móz 28:22).
17:32 "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba" (Mal 3:10), hangzik Isten parancsa. Nem a hálára vagy a bőkezűségre hív fel bennünket. Ez csupán az egyszerű becsületesség dolga. A tized az Úré, azért megparancsolja, hogy adjuk vissza neki azt, ami az övé.
17:33 "... a sáfároktól megkívántatik az, hogy mindenik hívnek találtassék" (1 Kor 4:2). Ha a becsületesség az üzleti élet lényeges alapelve, nem kell-e elismernünk Isten iránti kötelezettségünkben is ezt?
17:34 Sáfárságunk feltételei kötelezettségeket rónak ránk Isten és az emberek iránt. Az élet ajándékáért minden ember adós a Megváltó szeretetének. Eledelünket, ruházatunkat, lakóhelyünket, testünket, lelkünket és értelmünket mind az Ő vérével vásárolta meg; és így a hála és a szolgálat reánk rótt kötelezettsége által Krisztus a mi felebarátainkhoz kötött bennünket. Megparancsolja nekünk: "... szeretettel szolgáljatok egymásnak" (Gal 5:13)! "... amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én vélem cselekedtétek meg" (Mt 25:40).
17:35 Pál kijelenti: "Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok" (Róm 1:14). Így mi is adósai vagyunk egymásnak. Ha Isten bennünket jobban megáldott, mint másokat, akkor kötelezettségeink vannak minden olyan embertársunk iránt, akiknek áldására lehetünk.
17:36 Ezek az igazságok nem vonatkoznak jobban a bezárt szobákra, mint az irodahelységekre. A javak, amelyeket kezelünk, nem a mi tulajdonaink, azért ezt a tényt sohasem téveszthetjük szem elől. Mi csak sáfárok vagyunk, ezért Isten és embertársaink iránti kötelezettségeink teljesítésétől függ mind embertársaink jóléte, mind a mi sorsunk erre és az eljövendő életre is.
17:37 "Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül" (Péld 11:24-25). "Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt" (Préd 11:1).
17:38 "Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj...; ...holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!" (Péld 23:4-5).
17:39 "Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek" (Lk 6:38).
17:40 "Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel, és musttal áradnak el sajtód vállúi" (Péld 3:9-10).
17:41 "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszi el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregek Ura" (Mal 3:10-12).
17:42 "Ha az én rendeléseim szerint járok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át ti földeteken" (3 Móz 26:3-6).
17:43 "Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:17). "Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kívánságának" (Zsolt 41:2-3).
17:44 "Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki" (Péld 19-17).
17:45 Aki ilyen befektetést tesz, kétszer annyi kincset halmoz fel. És ha itt is kell hagyni az ezeken kívül szerzett, de bölcsen felhasznált javakat, mégis kincset gyűjtött az örökkévalóságra; a jellemnek azt a kincsét, amely a legértékesebb vagyon a földön és a mennyben.
17:46 BECSÜLETES ÜZLETVEZETÉS
17:47 "Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időkben, és jóllaknak az éhség napjaiban" (Zsolt 37:18-19).
17:48 "Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében... ; ... aki kárára esküszik, és meg nem változtatja" (Zsolt 15:2-4). "Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot" (Ésa 33:15-17).
17:49 Isten Igéjében elénk tárja a sikeres ember képét, akinek élete a szó legigazibb értelmében eredményes, akit a menny és a föld tisztel. Jób ezt mondja tapasztalatáról:
17:50 "Amint java-korom napjaiban valék,
17:51 amikor Isten gondossága borult sátoromra!
17:52 Mikor még a Mindenható velem volt
17:53 és körülöttem voltak gyermekeim;
17:54 Mikor lábaimat édes tejben mostam,
17:55 és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
17:56 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon;
17:57 a köztéren székemet felállítám:
17:58 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak,
17:59 az öregek is fölkeltek és álltak.
17:60 A fejedelmek abbahagyták a beszédet,
17:61 és tenyeröket szájukra tették.
17:62 A főemberek szava elnémult,
17:63 és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
17:64 Mert amely fül hallott, boldognak
17:65 mondott engem, és amely szem látott,
17:66 bizonyságot tett én felőlem.
17:67 Mert megmentém a kiáltozó szegényt,
17:68 és az árvát, akinek nem volt segítsége.
17:69 A veszni indultnak áldása szállt reám,
17:70 az özvegynek szívét megörvendeztetém.
17:71 Az igazságot magamra öltém
17:72 és az is magára ölte engem;
17:73 palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
17:74 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
17:75 A szűkölködőknek én atyjok valék,
17:76 az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17:77 Az álnoknak zápfogait kitördösém,
17:78 és fogai közül a prédát kiütém vala"
17:79 (Jób 29:4-17).
17:80 "A jövevény nem hált az utczán,
17:81 ajtómat az utas előtt megnyitám"
17:82 (Jób 31:32).
17:83 "Hallgattak és figyeltek reám,
17:84 és elnémultak az én tanácsomra.
17:85 Az én szavaim után nem szóltak többet,
17:86 s harmatként hullt rájok beszédem.
17:87 Mint az esőre, úgy vártak rám,
17:88 és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
17:89 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el,
17:90 és arczom derűjét nem sötétíték be.
17:91 Örömest választottam útjokat,
17:92 mint főember ültem ott; úgy laktam ott,
17:93 mint király a hadseregben, mint aki
17:94 bánkódókat vigasztal"
17:95 (Jób 29:21-25).
17:96 "Az Úrnak áldása, az gazdagít meg,
17:97 és azzal semmi nem szerez bántást"
17:98 (Péld 10:22).
17:99 A Bölcsesség kijelenti: "Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság" (Péld 8:18). A Biblia elénk tárja, hogy mi az eredménye annak, ha eltérünk a helyes alapelvektől Istennel és egymással való bánásmódunkban. Isten így szól azokhoz, akikre rábízta ajándékai, de mégis közönyösek vele szemben:
17:100 "... Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegedtek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zakóra bérel... ; ... Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra!" (Agg 1:5-9).
17:101 "Az előtt elmentek a húszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett" (agg 2:16). "... Mi okért? azt mondja a Seregek Ura. Az én házamért, amely ím romban áll..." (Agg 1:9). "Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval" (Mal 3:8).
17:102 "Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az ő termését" (Agg 1:10). "Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabonaajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építettetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából" (Ámós 5:11). "Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem. A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erő a te kezedben" (5 Móz 28:20. 32).
17:103 "... aki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz" (Jer 17:11).
17:104 Az ilyen ember minden üzleti számláját, minden vállalkozásának részét a legalaposabban átvizsgálják az Ő láthatatlan számvizsgálói, akik sohasem palástolják el a rosszat, nem nézik el a gonoszt és sohasem egyeznek ki az igazságtalansággal.
17:105 "Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre,..." (Préd 5:8).
17:106 "Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő" (Jób 34:22). "Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet ... És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?" (Zsolt 73:11). "Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat" (Zsolt 50:21).
17:107 "Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé egy könyv repül vala... Ez az átok, amely kihat az egész föld színére; mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni... Kibocsátom ezt, szól a Seregek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, aki hamisan esküszik és én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt s annak fáit és köveit" (Zak 5:1-4).
17:108 Isten törvénye minden gonosztevőt kárhoztat. A gonosz cselekvője igyekezhet ugyan elfojtani a figyelmeztető hangot, de hiába, mert az követi őt. Megsemmisíti békéjét. Ha nem is ügyel rá, akkor is ott van vele a sírig. Bizonyságot tesz majd ellene az ítéletkor. Végül pedig az olthatatlan tűz megsemmisíti testét és lelkét.
17:109 "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?" (Mk 8:36-37).
17:110 Ez olyan kérdés, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia, minden embernek meg kell szívlelnie: ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az üzletvitel vagy életterv, amely csak ennek a földi életnek rövid éveit foglalja magában, és nem tesz előkészületet a vég nélküli jövőre - legyen az bármely tökéletes és kifogástalan, nem ér semmit. Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy vegyék be számításaikba az örökkévalóságot! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincset gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek el nem enyésznek, amelyeket tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt, "... szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba" (Lk 12:33; 16:9)!
17:111 Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincset a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, nemesedne élete ezen a földön is.
17:112 "... a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete" (1Tim 4:8).