11:15 Péter, Jakab és János minden alkalmat felhasználtak, hogy szoros kapcsolatba kerüljenek Mesterükkel, és kívánságuk teljesült. Mindnyájuk közül ők voltak vele a legszorosabb kapcsolatban. Jánost csak az egyre bensőségesebb közösség elégíthette ki, amit el is nyert. A Jordán melletti első tanácskozáson, amikor András hallotta Jézust, elsietett, hogy hívja testvérét Jánost. János a csodálatos tárgyakon elmélkedve csendes elragadtatással hallgatta Jézust. Megváltóját mindig mint sóvárgó, elmélyült hallgató követte. Azonban János mégsem volt hibátlan jellemű, nem volt szelíd, álmodozó rajongó. Őt és testvérét, Jakabot a mennydörgés fiainak hívták (Mt 3:17). János büszke, becsvágyó és harcias volt, azonban ezeknek a tulajdonságoknak a mélyén a Megváltó felismerte buzgó, őszinte, szerető szívét. Jézus megdorgálta önzését, meghiúsította becsvágyát és megpróbálta hitét; kijelentette neki azt, ami után lelke oly mélyen vágyódott; a szentség szépségét, az Ő átformáló szeretetét. Jézus így szólt az Atyához: