81:23 Soha el nem felejthető szombat volt az a szomorú tanítványok számára; a papok, a főemberek, az írástudók és a nép számára is. A szombatra való felkészülés napján, mikor lenyugodott a nap, megszólaltak a trombiták és jelezték a szombat kezdetét. A húsvétot úgy tartották meg, mint ahogy századok óta meg szokták tartani, miközben Azt, Akire a húsvét ünnepe mutatott, gonosz kezekkel megölték, és most József sírboltjába feküdt. Szombaton a templom udvarai megteltek Isten imádóival. A főpap, aki a Golgotán Krisztust kicsúfolta, gyalázta, már ott volt, felöltötte magára ragyogó papi ruházatát. Fehér süveges papok buzgón töltötték be feladatukat. Néhányan azonban a jelenlévők közül nem voltak nyugodtak, mikor a teheneket és a kecskéket bűnért való áldozatként megölték. Bár nem ismerték fel, hogy a jelkép találkozott a valósággal, és egy örökkévaló áldozat hozatott a világ bűneiért; nem tudták, hogy többé nem volt semmi érték a szertartásos istentiszteletek bemutatásában. Mégis, soha azelőtt, emberek nem vettek részt istentiszteleten ilyen ellentmondásos érzésekkel. A trombiták, a zeneszerszámok és az énekesek hangja éppen olyan hangos és tiszta volt, mint azelőtt. Az idegenszerűség érzése azonban mindent és mindenkit átitatott. Egymásután kérdezősködtek arról a különös eseményről, ami történt. Mindenideig a legszentebb helyet megőrizték mindenféle behatolástól. Most azonban mindenkinek a szeme előtt feltárult. A kárpit nehéz függönye, amit tiszta lenvászonból készítettek, és arannyal, skarláttal és bíborral gyönyörűen telehímezték, a tetejétől az aljáig, kettéhasadt. Az a hely, ahol az Úr találkozott a főpappal, hogy közölje vele dicsőségét; az a hely, amely Isten szent kihallgatási terme volt. mindenkinek a szeme láttára, nyitva állott. Egyszóval olyan hellyé lett, amelyet az Úr nem ismert el többé. A papok homályos előérzettel szolgáltak az oltár előtt. A legszentebb hely szent titkának a feltárulása az eljövendő balsorstól való félelemmel és rettegéssel töltötte meg őket.