31:22 Az emberek meglopják Istent. Javaik önző felhasználásával megfosztják az Urat attól a dicsőségtől, amely az emberi szenvedés enyhítésekor és lelkek megmentésekor visszasugározna reá. Hűtlenül kezelik az Isten által rájuk bízott javakat. Az Úr kijelenti: "Ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek... azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent." "Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!" "Nosza immár ti gazdagok,... gazdagságotok megrothadt, és ruháitokat moly ette meg; aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek... Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!" "Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok." "Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez" (Mal 3 : 5.8.9; Jak 5 :1-3. 5.4).