31:20 A példázat elmondása után Krisztus így szólt: "E világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében." Azaz a világ dolgaiban jártas emberek bölcsebben és megfontoltabban szolgálják saját érdekeiket, mint a magukat Isten gyermekeinek vallók Isten művét. Így volt ez Krisztus korában, és így van ez ma is. Megfigyelhetjük ezt sok olyan ember életében, aki magát kereszténynek mondja. Az Úr képességekkel áldotta meg őket. Hatalmat és hatáskört adott nekik. Pénzt bízott rájuk, hogy munkatársai legyenek a megváltás szent munkájában. Isten minden ajándékát az emberiség áldására, a szenvedés és nyomor enyhítésére kell felhasználni. Táplálnunk kell az éhezőt, felruháznunk a mezítelent, gondoskodnunk az özvegyekről és árvákról, segítenünk a lesújtottakon és elnyomottakon. Isten nem akarta, hogy a világot elárassza a nyomor. Nem akarta, hogy az egyik ember bőségben és fényűzésben éljen, miközben mások kenyérért sírnak. Az életszükségleteket meghaladó javakat Isten azért bízta az emberre, hogy jót tegyen, és az emberiség áldására éljen. Az Úr ezt mondja: "Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát." Legyetek "szíves adakozók, közlők". "Mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat" (Lk 12:33; 1 Tim 6:18; Lk 14:13). "Megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat"... és ... minden igát széttépjetek ... , az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosót házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad ... és az elepedt lelkűt" elégítsd ki. "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Ésa 58:6-7. 10; Mk 16:15). Ezeket az Úr parancsolja. Vajon végzik-e ezt a munkát a magukat kereszténynek vallók széles tömegei?