22:5 Miközben Krisztus ünnepélyes dolgokat tanított, ez az ember elárulta, hogy milyen önző. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességet, amellyel saját földi ügyeit előre vihette volna. A lelki igazságok azonban nem érintették értelmét és szívét. Csak az örökség megszerzése érdekelte. Jézus, a dicsőség Királya, aki gazdag volt, de értünk szegénnyé lett, az isteni szeretet kincseit tárta elé. A Szentlélek rá akarta bírni, hogy fogadja el a "romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan" (1Pt 1:4) örökséget. Látta Krisztus hatalmának bizonyítékait. Most pedig alkalma nyílt arra, hogy beszéljen a nagy Tanítóval, és kifejezze szívének legfőbb óhaját. De mint Bunyan allegorikus példájának trágyagereblyés embere, tekintetét a földre szegezte, és nem látta a koronát a feje felett. Simon mágushoz hasonlóan Isten ajándékában olyan eszközt látott, amellyel földi előnyhöz juthat.