Electronic Books / Adventist / Hungarian / Ellen White / Web / Tanacsok A Gyulekezetnek

Tanacsok A Gyulekezetnek, 9


9:1 A BIZONYSÁGTÉTELEK ÉS AZ OLVASÓ

9:2 Hetven évig beszélt és írt Ellen G. White azokról a dolgokról, amelyeket Isten megjelentett neki. Sok esetben azért kapott tanácsokat, hogy helyreigazítsa azokat, akik a Biblia igazságától eltértek. Sokszor a tanácsok rámutattak az útra, amelyet Isten szerint népének követnie kell. Máskor a "Bizonyságtételek" az életmóddal, az otthonnal és az egyházra vonatkozó dolgokkal foglalkoztak. Hogyan fogadták az egyház tagjai ezeket az üzeneteket?

9:3 Felelős vezetők kezdettől fogva megvizsgálták White testvérnő munkáját, hogy maguk is meggyőződjenek arról, hogy a prófétaság ajándékának megnyilvánulása valódi volt-e nála. Pál apostol így figyelmeztet: "A prófétálást meg ne vessétek, mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok!" (lThess 5:20-21). A próféta bibliai próbáját alkalmazták White testvérnő munkájára is. Ezt ő is így kívánta, amint írta is: "Ez a munka vagy Istentől van, vagy nem. Isten semmit sem tesz Sátánnal közösen. Munkám az elmúlt harminc év alatt vagy Isten pecsétjét viseli magán, vagy az ellenségét."

9:4 E dologban nincs középút! A Biblia négy követelményt tár elénk, amelyek alapján a próféta megvizsgálható. White testvérnő munkája megfelel mind a négy követelménynek.

9:5 1) Az igaz próféta üzenetének összhangban kell lennie Isten törvényével és a próféták üzeneteivel (Ésa 8:20).

9:6 White testvérnő írásai magasra emelik Isten törvényét és az embereket mindenkor a teljes Bibliához vezetik. A Bibliát a hit és a gyakorlati élet szabályának nevezi White testvérnő, és a "nagy világosságnak", amelyhez az ő írásai, a "kisebb világosság", elvezetnek mindenkit, aki olvassa azokat.

9:7 2) Az igaz próféta jövendöléseinek be kell teljesedniük (Jer 28:9).

9:8 Noha White testvérnő munkája inkább Mózeséhez hasonlított vezette és irányította a népet -, emellett azonban jövendölésszerűen is írt sok bekövetkezendő eseményről. 1848-ban, könyvkiadói munkánk kezdetén arról beszélt, hogy e munka hogyan fog majd növekedni, míg az egész földet körülveszi világossággal. Ma a h.n. adventisták több száz nyelven adnak ki irodalmat, évenként több millió dollár értékben.

9:9 Amikor a világ 1890-ben kijelentette, hogy nem lesz többé háború, és a millennium hajnala virrad, akkor White testvérnő ezt írta: "Vihar közeledik és készülnünk kell dühének tombolására... Bajokat látunk majd mindenfelé. Hajók ezrei fognak a tengerek mélységeibe süllyedni. Hajóhadak merülnek el, és emberi életek milliói esnek majd áldozatul." Ez az első és a második világháborúban teljesedett be.

9:10 3) Az igaz próféta azt vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, hogy Isten öltött emberi testet (1Jn 4:2).

9:11 A Jézus élete című könyvet olvasva meggyőződhetünk arról, hogy White testvérnő munkája megfelelt ennek a követelménynek is. Figyeljük meg ezeket a szavakat:

9:12 "Jézus maradhatott volna az Atya oldalán. Megtarthatta volna a menny dicsőségét és az angyalok hódolatát. Azt választotta azonban, hogy visszaadja a királyi pálcát az Atya kezébe és kilép a világegyetem trónjáról, hogy világosságot vigyen a sötétségben levőknek és életet a veszendőknek.

9:13 Közel kétezer évvel ezelőtt egy titokzatos jelentőségű hang hallatszott a mennyben, Isten trónjáról: 'Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem... Ímé itt vagyok (a könyvtekercsben írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat' (Zsid 10:57). Ezek a szavak jelentik ki Isten örök időktől fogva elrejtett szándékának beteljesedését. Krisztus készen állt, hogy meglátogassa világunkat, hogy testet öltsön... A világ szemében nem bírt oly szépséggel, hogy vágyódtak volna utána; mégis a testet öltött Isten volt Ő, a menny és a föld világossága. Dicsőségét fátyol takarta. Nagyságát és fenségét elrejtette, hogy a szomorú és megkísértetett emberek közelegye juthasson" (DA 23).

9:14 4) Az igaz prófétának talán legdöntőbb próbakövét életének, munkájának, és tanításainak befolyásában kereshetjük. Krisztus hangsúlyozta ezt a próbát: "Gyümölcseikről ismeritek meg őket" (Mt 7:15-16).

9:15 White testvérnő életét megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy tiszteletre méltó keresztényi életet élt, amely összhangban állt tanításaival, és mindazt megtartotta, ami egy prófétától elvárható. Ha megvizsgáljuk tarutósainak gyümölcsét azok életében, akik követték a Prófétaság Lelkének tanácsait, azt láthatjuk, hogy az igen jó. A bizonyságtételek jó gyümölcsöt teremtek. S ha az egyházat nézzük, szem előtt tartva azt, hogy ezek a tanácsok sok különböző irányú munka kezdeményezésére indították, ott is el kell ismernünk, hogy White testvérnő munkája kiállja ezt a próbát is. A több mint hetven év alatt papína vetett írások, tanításainak egysége szintén határozott bizonyítékát adják a prófétai ajándék valódiságának.

9:16 AZ IGAZ PRÓFÉTA GYAKORLATI ISMERTETŐJELEI

9:17 Az előző négy, fontos bibliai követelmény mellett az Úr bizonyítékokat is adott, melyek világossá teszik, hogy a mű az Ő irányítása alatt áll. Többek között a következőket említjük:

9:18 -1) Az üzenet időszerűsége. Amikor Isten népe különleges szükségben van, az üzenet éppen a legjobbkor érkezik, hogy segítségül szolgáljon; mint például White testvérnő legelső látomása.

9:19 -2) Az üzenetek gyakorlati természete. A látomásokban kinyilatkoztatott ismereteknek gyakorlati értékük volt, gyakorlati segítséget jelentettek. Figyeljük csak meg, hogy a bizonyságtételek tanácsai mennyire gyakorlati módon befolyásolják mindennapi életünket)

9:20 -3) Az üzenetek magas lelki színvonala. Nem gyerekes vagy közönséges dolgokkal foglalkoznak, hanem emelkedett, fenséges tárgyakkal. Nyelvezetük is magasztos.

9:21 -4) A látomások adásának módja. Sok látomást fizikai jelenségek kísértek, ahogyan erről e bevezetés előző fejezeteiben írtunk. White testvérnő látomás alatt átélt tapasztalata a Biblia prófétáihoz volt hasonló. Habár ez önmagában nem jelent bizonyítékot, mégis lényeges a többi bizonyíték mellett.

9:22 -5) A látomások határozott átélések voltak, nem csak benyomások. Látomása alatt White testvérnő látott, hallott és érzett, valamint utasításokat fogadott el az angyaloktól. Nem tekinthetjük látomásait lelki izgalom vagy képzelődés következményeinek.

9:23 -6) White testvérnőt nem befolyásolták a körülötte élők. Ezt írta egy embernek: "Te azt gondolod, hogy mások befolyásolták gondolataimat. Ha ilyen állapotban lennék, akkor alkalmatlan volnék az Isten munkájával való megbízatásra."

9:24 -7) Kortársai elismerték munkáját. Azok is, akik az egyházon belül White testvérnővel éltek, s együtt dolgoztak és sokan az egyházon kívül valók közül is valóban "az Úr követének" tartották őt. Elhívatásában és munkájában a hozzá legközelebb állóknak volt a legnagyobb bizalma.

9:25 A négy bibliai követelmény és a világos bizonyítékok, amelyeket az Úr azért adott népének, hogy bizalmuk legyen úgy az üzenetben, mint az üzenet közvetítőjében, biztosítanak minket afelől, hogy a mű Istené, és méltó kételkedés nélküli bizalmunkra.

9:26 White testvérnő sok-sok könyve telve van az egyház számára maradandó értékű tanácsokkal és tanításokkal. Akár általános jellegű bizonyságtételek, akár családokhoz vagy egyénekhez intézett személyes üzenetek is azok, mégis hasznos szolgálatot nyújtanak még ma is. Erre vonatkozólag White testvérnő ezt mondta: "Mivel az egyes személyekhez szóló bizonyságtételek figyelmeztetései és utasításai ugyanúgy vonatkoztathatók másokra is, akiknek eseteit nem hozta nyilvánosságra az Úr hasonló módon, ezért az egyház érdekében kötelességemnek éreztem, hogy közzé tegyem a személyes bizonyságtételeket... E bizonyságtételek közlésén kívül nem ismerek jobb lehetőséget arra, hogy ismertessem meglátásomat az általános veszélyekről és tévedésekről, s hogy ismertessem a kötelességeit mindazoknak, akik szeretik Istent és megtartják parancsolatait."

9:27 A bizonyságtételeket helytelenül használjuk, ha azért olvassuk, hogy arra alapozzuk embertársaink kárhoztatását. Sohasem szabad azokat bunkósbotként használni, s általa kényszeríteni testvéreinket a mi meglátásunk elfogadására. Vannak ügyek, amelyeket az egyénekre kell hagynunk, hogy egyedül Istennel rendezzék azokat.

9:28 A tanácsokat azért tanulmányozzuk, hogy megtaláljuk az életünkre ma vonatkoztatható alapelveket. Több üzenetet figyelmeztetés vagy intés céljából adott Isten, s ezek bizonyos időre vagy helyre vonatkoztak; ennek ellenére a hangsúlyozott elvek alkalmazási köre határtalan, és használata mindenkor időszerű. Az emberi szívek nagyon hasonlóak szerte a világon; az egyik embernek ugyanolyan problémái vannak, mint a másiknak. "Egyik ember hibájának megdorgálása által - írja White testvérnő - sokakat akar Isten a helyes útra téríteni. Némelyek hibáját felszínre hozza, hogy ezáltal másokat is figyelmeztessen."

9:29 Életének vége felé ezt a tanácsot adta White testvérnő: "A Szenttelek által Isten szava állandóan figyelmeztetett és tanácsolt... Az idő és a próbák nem hatálytalanították az adott utasításokat... Az üzenet kezdetén nyert utasításokat az üzenetnek ez utolsó napjaiban is követésre méltó tanácsként kell el fogadnunk."

9:30 E könyvben leírt tanácsok az E.G. White könyvekből származó kivonatok. Legtöbbje a háromkötetes "Bizonyságtételek kincsestára" című műbál való, amely elterjedtebb kiadása a "Bizonyságtételek a gyülekezet számára" című sorozatnak. A tanításoknak olyan irányvonalát tartalmazzák, amely feltételezhetően a legnagyobb segítségére lesz a gyülekezeteknek olyan területeken, ahol a tagság korlátolt száma miatt nem lehetséges egyetlen közepes nagyságú kötetnél többet kiadni. A tanácsok kiválogatásának és elrendezésének munkáját egy nagy bizottság végezte, az E.G. White Kiadványok Megbízottjainak felhatalmazásával. Ez a testület vállalja a felelősséget a Prófétaság Lelke írásainak megőrzéséért és egyre szélesebb körben való terjesztéséért. A kivonatok gyakran rövidek, csak egy alapvető gyakorlati elv megállapítására korlátozódnak, azonban így is a különböző tárgyak széles skáláját öleli fel a könyv.

9:31 "Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!" (2Krón 20:20)

9:32 Washington, D.C. 1957. július 22.

9:33 Az Ellen White Kiadványok Bizottsága