61:1 52. Keresztség
61:2 A keresztség és az Úrvacsora rendtartása két hatalmas emlékoszlop; egyik a gyülekezeten kívül, a másik a gyülekezeten belül. Ezekre az egyházi szertartásokra Krisztus ráírta az igaz Isten nevét.
61:3 Krisztus a keresztséget az Ő lelki országába való bemenetel jelévé és határozott feltételévé tette, amelyet mindenkinek teljesítenie kell, aki azt kívánja, azért, hogy elismerjék, hogy az Atya, Fiú és a Szentlélek tekintélye alatt áll. Mielőtt az ember otthont találhat a gyülekezetben és átlépheti Isten lelki országának küszöbét, el kell nyernie az isteni név pecsétjét: "Az Úr a mi igazságunk" (Jer 23:6).
61:4 A keresztség a világ legünnepélyesebb megtagadása. Azok, akik alámerítkezéssel megkeresztelkedtek az Atya, Fiú és Szentlélek hármas nevében, keresztényi életük kezdetén nyilvánosan kijelentik, hogy elhagyták Sátán szolgálatát, és a mennyei Király gyermekei, a királyi család tagjai lettek. Engedelmeskedtek a parancsnak: "menjetek ki közülök, és szakadjatok el... és tisztátalant ne illessetek". Beteljesedett rajtuk az ígéret: "magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr" (2Kor 6:1718).
61:5 A keresztségben tett fogadalmaink sok mindent magukba foglalnak. Az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében eltemetkezünk Krisztus halálához hasonlóan a keresztség által a hullámsírba és feltámadunk az Ő feltámadásához hasonlóan egy új életre. Életünket össze kell kötnünk Krisztus életével, ezért a hívőnek gondolnia kell arra, hogy egész életét Istennek, Krisztusnak és a Szentléleknek szentelje. Minden világi elgondolását másodrendűnek kell tekintenie ezen új kapcsolata mellett. Nyilvánosan kijelentette, hogy többé nem él a büszkeségnek és kívánságai kielégítésének. Többé nem élhet gondtalan, közömbös életet, mert szövetséget kötött Istennel. Meghalt a világ számára. Az Úrért kell élnie, hogy az Ő számára használja fel minden reá bízott képességét. Sohase felejtse el, hogy Isten aláírását viseli magán, hogy Krisztus országának alattvalója, isteni természet részese. Alá kell rendelnie Istennek mindent, amivel bír és minden adományt az Ő dicsőségére kell felhasználnia.
61:6 A JELÖLTEKET ALAPOSAN KÉSZÍTSÉK ELŐ
61:7 A jelölteket készítsék elő alaposan a keresztségre. Lelkiismeretesebb tanításra van szükségük, mint amit általában adnak nekik. A keresztényi élet alapelveit világossá kell tennünk azok előtt, akik újonnan fogadták el az igazságot. Senki sem támaszkodhat hitvallomására, mint bizonyítékra, hogy megmentő kapcsolatban áll Krisztussal. Amikor valaki elhagyja a bűnt, amely a törvény megszegése, ne csak azt mondja: "Én hiszek!", hanem cselekedje is az igazságot. Krisztussal való kapcsolatunkat azzal bizonyítjuk, hogy alkalmazkodunk Isten akaratához szavainkkal, magatartásunkkal és jellemünkkel. Amikor valaki elhagyja a bűnt, amely a törvény megszegése, akkor életét összhangba hozza a törvénnyel az ő tökéletes engedelmessége által. Ez azonban a Szentlélek munkája. Midőn az Ige világosságát gondosan tanulmányozzuk, akkor a Szentlélek valódi szeretetet ébreszt szívünkben Krisztus iránt, aki teljes áldozatul adta önmagát, hogy megváltsa az egész személyt testünket, lelkünket és értelmünket (szellemünket) -, és ez a szeretet engedelmességben nyilvánuljon meg. A határvonal világos és észrevehető azok között, akik megtartják az Ő parancsolatait és azok között, akik megvetik az Ő rendeléseit.
61:8 Sátán nem akarja, hogy az emberek felismerjék az Isten iránti teljes odaadás szükségességét. Ha az emberek nem rendelik alá magukat Istennek, nem hagyják el bűneiket. Étvágyuk és szenvedélyeik küzdenek az uralomért. A kísértések megzavarják lelkiismeretüket, így nem térnek meg igazán. Ha mindenki átérezné ezt a küzdelmet, amelyet minden léleknek meg kell vívnia a sátáni eszközök ellen, akik igyekeznek elcsábítani, tőrbe ejteni és megcsalni az embereket, akkor szorgalmasabban munkálkodnának azokért, akik még kezdők a hitéletben.
61:9 A GYERMEKEK ELŐKÉSZÍTÉSE A KERESZTSÉGRE
61:10 Azok a szülők, akiknek gyermekei szeretnének megkeresztelkedni, tartsanak komoly önvizsgálatot, és adjanak lelkiismeretes tanítást gyermekeiknek. A keresztség a legszentebb és legfontosabb szertartás, rendtartás, ezért alaposan meg kell értenünk jelentőségét. A bűnből való megtérést és az új élet kezdetét jelenti Krisztusban. Ne siessük el meggondolatlanul ezt a szertartást! A szülők és gyermekek számoljanak mindazokkal a következményekkel, amikkel e lépés jár. Midőn a szülők beleegyeznek gyermekeik keresztségébe, tegyenek szent fogadást, hogy hűséges sáfárok lesznek gyermekeik felett, hogy vezetik őket jellemük fejlesztésében. Kötelezzék magukat arra, hogy különös gonddal őrzik a nyájnak juhait, hogy ne hozzanak gyalázatot a hitre, amelyet vallanak.
61:11 A gyermekeknek legkisebb koruktól fogva adjunk vallási oktatást, de ne kárhoztató lelkülettel, hanem vidáman és boldogan. Az anyáknak állandóan vigyázniuk kell, hogy gyermekeik ne essenek olyan kísértésbe, amelyet nem vesznek észre. A szülők vezessék gyermekeiket bölcs és kedves tanítással. Tapasztalatlanságukban legyenek gyermekeik legjobb barátai, és segítsék őket a győzelemre, mert ez mindent jelent számukra. Gondoljanak arra, hogy drága gyermekeik, akik igyekeznek helyesen eljárni, az Úr családjának legifjabb tagjai. Igyekezzenek komolyan segíteni nekik és készítsenek számukra egyenes ösvényt a Király útján, amely az engedelmesség útja. Szeretetteljes érdeklődéssel tanítsák meg őket minden nap, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni, hogy engedelmesen rendeljék alá akaratukat Neki. Értessétek meg velük, hogy az Isten iránti engedelmesség magában foglalja a szüleik iránti engedelmességet is. Ezt a munkát naponta, sőt óránként végezzétek. Szülők, legyetek éberek! Vigyázzatok és imádkozzatok és tegyétek gyermekeiteket társaitokká!
61:12 Midőn eljött életük legboldogabb időszaka, és szívből szeretik Jézust, szeretnének megkeresztelkedni, akkor hűségesen bánjatok velük. Mielőtt megkeresztelkednek, kérdezzétek meg tőlük, hogy életük legelső célja az-e, hogy munkálkodjanak Istenért? Ha igen, akkor mondjátok meg nekik, hogyan kezdjék meg a munkát. Ez az első tanítás nagyon sokat jelent számukra. Egyszerű módon tanítsátok meg őket, hogyan teljesítsék első szolgálatukat Istenért. A munkát tegyétek számukra a legérthetőbbé. Magyarázzátok meg nekik, hogy mit jelent énünk feladása az Úrnak, hogy azt cselekedjék, amit Isten Igéje mond, keresztény szüleik tanácsa mellett.
61:13 Hűséges munkátok után, midőn látjátok, hogy gyermekeitek megértik a megtérés és a keresztség jelentőségét, és valóban megtérnek, akkor kereszteljétek meg őket. Azonban mindenekelőtt készüljetek fel arra, hogy mint hűséges pásztorok járjatok el; hogy tapasztalatlan lábaikat rávezessétek az engedelmesség útjára. Istennek munkálkodnia kell a szülőkben, hogy helyes példát nyújthassanak gyermekeiknek szeretettel, előzékenységgel és keresztényi alázattal énjüket teljesen alárendelve Krisztusnak. Ha beleegyeztek gyermekeitek keresztségébe és utána megengeditek, hogy azt cselekedjék, amit akarnak, és nem éreztek különleges kötelezettséget, hogy megtartsátok lábaikat az egyenes ösvényen, akkor ti is felelősek vagytok, ha elvesztik hitüket és érdeklődésüket az igazság iránt.
61:14 A felnőtt jelölteknek jobban meg kell érteniük kötelességüket, mint az ifjabbaknak, azonban a gyülekezet pásztorának kötelessége, hogy munkálkodjék ezekért a lelkekért. Vannak rossz szokásaik és eljárásaik? A lelkész kötelessége, hogy különleges összejöveteleket tartson nekik. Tartsanak számukra bibliaórákat, beszélgessenek és imádkozzanak velük. Világosan mutassák meg nekik, hogy mit kíván tőlük az Úr. Olvassák fel nekik a Biblia tanításait a megtéréssel kapcsolatban. Tárják eléjük, hogy mi a megtérés gyümölcse és mivel bizonyíthatják be, hogy szeretik Istent. Értessék meg velük, hogy az igazi megtérés szívünk, gondolkodásunk és céljaink megváltozását jelenti. Fel kell adnunk gonosz szokásainkat. A gonosz beszéd, féltékenység és engedetlenség bűnét el kell hagynunk. Fel kell vennünk a harcot minden gonosz jellemvonásunk ellen. Akkor a hívő keresztény értelmes módon magára vonatkoztathatja az Úr ígéretét: "Kérjetek és adatik néktek" (Mt 7:7) [6T 91-99].