58:5 Írjuk be lelkiismeretünkbe, mintha acéltűvel vésnénk a sziklába, hogy az, aki semmibe veszi az irgalmasságot, részvétet és igazságosságot, aki elhanyagolja a szegényeket, nem törődik a szenvedő emberiség szükségleteivel; nem kedves, nem udvarias; azzal Isten nem működhet együtt jellemének kifejlesztésében. A szív és lélek műveltségét könnyebben elérhetjük, ha oly gyengéd rokonszenvet tanúsítunk mások iránt, hogy kiváltságnak tekintjük, amikor jó cselekedeteink által enyhítjük szükségüket. Ha mindent meg akarunk kapni és tartani magunknak, akkor lelkileg elszegényedünk. Azonban Krisztus minden jellemtulajdonságát elnyerik azok, akik Krisztus lelkületében munkálkodva azt a munkát végzik, amit Isten reájuk bízott (6T 262).