57:23 Isten nem szorul rá az emberekre az Ő ügyének támogatásában. Közvetlenül a mennyből is küldhetett volna javakat pénztárának ellátására, ha gondviselésében ezt látta volna legjobbnak az ember számára. Angyalokat is küldhetett volna, hogy hirdessék az igazságot a világnak, az emberek közreműködése nélkül. Felírhatta volna az igazságot az ég boltozatára, és élő betűkkel hirdethette volna követelményeit a világnak. Isten nem szorul rá az emberek aranyára, vagy ezüstjére, ezért így szól: "Enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken... Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene" (Zsolt 50:10, 12). Bármily szükség mutatkozik Isten művének előre vitelében, Isten céltudatosan rendelte így a mi javunkra. Isten megtisztel bennünket azzal, hogy munkatársai lehetünk. Úgy rendezte a dolgokat, hogy szükség legyen az emberek közreműködésére, hogy gyakorolják magukat a jótéteményben, a jó cselekedetekben.