56:77 Krisztus szolgái dorgálják meg azokat, akik nem emlékeznek meg a Szombatról, hogy megszenteljék azt. Kedvesen és ünnepélyesen dorgálják meg azokat, akik Szombaton világi beszélgetésbe elegyednek és ugyanakkor szombatünneplőnek vallják magukat. Ápolnunk kell az Isten iránti odaadásunkat Szombaton, az Ő szent napján. Istennek nem tetszik, ha a Szombat nagy részét alvással töltik el. Ily módon meggyalázzák Teremtőjüket, mert példájuk által azt mondják, hogy a hat munkanap túl drága számukra ahhoz, hogy pihenéssel töltsék el. Pénzre van szükségük, ezért megfosztják magukat a szükséges alvástól, amelyet a szent szombati órák alatti olvasással akarnak kipótolni. A következő szavakkal mentegetik magukat: Isten a szombatot nyugalomnapnak adta, ezért nem fosztom meg magamat a nyugalomtól, hogy elmenjek az összejövetelre, mert szükségem van a pihenésre. Az ilyenek rosszul töltik el a megszentelt napot. Azon a napon keltsék fel családjuk érdeklődését a Szombat megtartása iránt és gyűljenek össze az imaházban, akár sokan, akár kevesen vannak jelen. Idejüket és erejüket szenteljék elmélkedésre, lelki felüdülésre, hogy a Szombat megszentelő befolyása kísérje őket a következő héten. A hét napjai közül egyik se olyan alkalmas az áhítat gondolatainak és fennkölt érzelmeinek felkeltésére, mint a Szombat (2T 704).