42:27 Azonban ezek a nyugtalan beszélgetők úgy vetik rá magukat a mű kedvezőtlenebb jelenségeire, mint ahogy a zuzmó odatapad a durva sziklához. Ezek a személyek lelki törpék, mivel állandóan mások mulasztásainál és hibáinál időznek. Erkölcsileg képtelenek felismerni a jó és nemes cselekedeteket, önzetlen törekvéseket, az igazi hűséget és önfeláldozást. Nem lesznek jobbak és nemesebbek életükben és reménységükben, vagy nagylelkűbbek és mélyrelátóbbak elgondolásaikban és terveikben. Nem ápolják azt a tettekben megnyilatkozó, gyakorlatias szeretetet, amely az igazi keresztényi életet jellemzi. Minden nap jobban elfajulnak, mindig szűkkeblűbbek lesznek és mindig szűkebb látókörrel bírnak. A kicsinyesség az ő életelemük, azért az őket körülvevő légkör megmérgezi a békét és boldogságot (8T 183).