17:20 Gyülekezeteink tagjai ma nagy részben holtak törvényszegéseikben és bűneikben. Úgy jönnek-mennek, mint ajtó a sarkában. Éveken át elégedetten hallgatták a legünnepélyesebb, lélekemelő igazságokat, de nem valósították meg azokat gyakorlati életükben, ezért egyre jobban elvesztik fogékonyságukat az igazság iránt. A dorgálás és figyelmeztetés buzdító bizonyságtételei nem indítják őket bűnbánatra. A legdrágább üzenetek, amelyeket Isten édes zeneként küld hozzájuk emberi ajkakon keresztül - a hit általi megigazulás és Krisztus igazsága -, nem ébreszti fel bennük a szeretet és hála érzetét. Habár a mennyei Kereskedő kitárja előttük a hit és szeretet legdrágább ékszereit és felszólítja őket, hogy vegyenek Tőle "tűzben megpróbált aranyat és fehér ruhákat", hogy öltözetük legyen és "szemgyógyító írt", hogy lássanak (Jel 3:18), megkeményítik szívüket Vele szemben és langymeleg közönyösségüket nem cserélik fel Iránta való forró szeretetre és buzgóságra. Hitvallomásuk ellenére megtagadják a kegyesség erejét. Ha tovább is megmaradnak ebben az állapotban, Isten elveti őket, mert alkalmatlanokká teszik magukat arra, hogy az Ő mennyei családjának tagjai legyenek (6T 426-427).