12:5 Láttam, amint egy angyal mérleget tartott kezében és lemérte Isten népének, különösen az ifjúságnak gondolatait és indítékait. Az egyik mérlegserpenyőben voltak a mennyei gondolatok és vágyak; a másik serpenyőben a földi gondolatok és kívánságok. Ebbe a mérlegserpenyőbe tették a költött történetek (regények) olvasását, a ruházkodás, külszín, hiábavalóság, s büszkeség gondolatait stb. Ó, mily ünnepélyes pillanat! Isten angyalai, kezükben mérleget tartva lemérik Isten gyermekeinek gondolatait, akik azt állítják, hogy meghaltak a világnak és Istennek élnek. A mérlegserpenyő, amely telve van földi gondolatokkal, hiábavalósággal és büszkeséggel, gyorsan lesüllyedt, habár egyik súlyt a másik után vették le róla. A mennyei gondolatokat és vágyakat tartalmazó mérlegserpenyő gyorsan felemelkedett, amidőn a másik lesüllyedt, mert nagyon könnyű volt. Én elmondom ezt úgy, amint láttam, de nem érzékeltethetem veletek azt a mély és ünnepélyes benyomást, amit lelkemre tett, amikor láttam, hogy az angyal leméri Isten népének vágyait, gondolatait és indítékait. Az angyal így szólt: "Bemehetnek-e a mennybe az ilyenek? Nem, nem soha! Mondjátok meg nekik, hogy a reménység, amelyet most táplálnak magukban, hiábavaló és ha nem térnek meg gyorsan és nem fogadják el az üdvösséget, akkor elvesznek."