10:5 Ezután nemsokára kelet felé tekintettünk, ahol egy kis sötét felhő tűnt fel, amely alig volt tenyérnyi nagyságú. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának jele. Ünnepélyes csendben néztük a felhőt, amely mindig közelebb jött hozzánk és mindig világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy fehér felhővé növekedett. Alapja a tűzhöz hasonlított. A felhő felett szivárvány látszott, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik a leggyönyörűségesebb éneket énekelték. A szivárványíven az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omolt vállaira és fején számos korona ékeskedett. Lábai olyanok voltak, mint a tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt és sötétség vette körül azokat, akik Istent elvetették. Mindnyájan így kiáltottunk fel: "Ki állhat meg az Úr előtt? Szennytelen-e a ruhám?" Az angyalok abbahagyták éneküket és egy ideig a legfélelmetesebb csend uralkodott. Midőn Jézus felkiáltott: "Akiknek szívük és kezük tiszta, azok megállhatnak! Kegyelmem elégséges számotokra!" ekkor arcunk sugárzott a boldogságtól és szívünket teljesen betöltötte az öröm. Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni és a felhő folyton közelebb jött földünkhöz.