10:13 A templomot hét, színaranyból készült, drágagyöngyökkel díszített pillér tartotta. Nem tudom leírni az ott látott fenséges dolgokat. Óh, bárcsak beszélhetnék Kánaán nyelvén, akkor tökéletesebb képet tudnék rajzolni ama jobb világ dicsőségéről! Láttam ott kőasztalokat, amelyekbe arany betűkkel volt bevésve a 144 ezer neve. Midőn megszemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan. Jézus eltávozott tőlünk és a városba ment, azonban nemsokára újra felhangzott nyájas szava: "Jöjjetek én népem, ti, akik a nagy nyomorúságból jöttetek! Teljesítettétek akaratomat, szenvedtetek értem! jöjjetek a vacsorához; én felövezem magamat és szolgálok nektek!" Mi ismét így kiáltottunk: "Halleluja, dicsőség az Úrnak!", s beléptünk a városba. Ott láttam az élet fájának gyümölcseit, mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt. Engedélyt kértem Jézustól, hogy ehessek a gyümölcsből, de Ő így szólt: "Most még nem! Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre; de ha hű maradsz, akkor nemsokára ehetsz az élet fájának gyümölcséből és ihatsz az élet vizéből. Most pedig visszatérsz a földre, hogy a többieknek is elbeszéld mindazt, amit neked kinyilatkoztattam!" Ezután egy angyal gyengéden levitt a sötét világba. Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok tovább ebben a világban, ahol minden olyan komor. Nagyon elhagyatottnak, magányosnak érzem magam itt e földön, mert már egy jobb országot láttam. Óh, bárcsak szárnyaim lennének, mint a galambnak, hogy repülhetnék és bemehetnék a nyugodalomba!