88:1 86. Élet az édeni otthonban
88:2 Az Éden helyreállítása. - Az Édenkert a földön maradt hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte őket. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek istentiszteletre. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent elhagyniuk. Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten "új eget és új földet" (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
88:3 Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett - ízelítőt abból, amivé a föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.
88:4 A megváltás nagy terve eredményeképpen a világ teljes mértékben visszakerül Isten kezébe. Mindaz, ami a bűn által elveszett, eredeti formájában áll helyre. Isten nemcsak az embert, hanem a földet is megváltja, hogy ez legyen örökkévaló lakhelye az engedelmeseknek. Sátán hatezer éve küzd azért, hogy a földet birtokában tartsa. Most mégis Istennek a föld teremtésénél kifejezett eredeti terve valósul meg. "De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké" (Dán 7:18).
88:5 "Isten tulajdon népének megváltatása." - Isten eredeti szándéka beteljesedett a föld teremtésével kapcsolatban, amikor az a megváltottak örök lakhelyévé lett. "Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak" (Zsolt 37:29). Elérkezett az az idő - amely felé a szent emberek vágyakozva tekintettek, amióta a lángoló pallos kizárta Édenből az első emberpárt -, az idő "az Isten tulajdon népének megváltatására" (Ef 1:14). A földet eredetileg az ember kapta mint országot, de az ember bűnbeesése után Sátán kezébe került és a hatalmas ellenség mindaddig megtartja, amíg a megváltás magasztos terve által vissza nem kerül.
88:6 Mindazt, amit az első Ádám elvesztett, a második Ádám helyreállítja. Így szól a próféta: "És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom..." (Mik 4:8). Pál apostol is előre mutat "Isten tulajdon népének megváltatására" (Ef 1:14).
88:7 Isten azért teremtette a földet, hogy szent és boldog lények lakhelye legyen. Ez a szándéka akkor teljesedik, amikor Isten hatalma által megújítva, a bűntől és szomorúságtól megszabadítva a megváltottak örök lakhelye lesz.
88:8 Ádám visszahelyezése édeni otthonába. - Ádám élete az Édenből való kiűzetés után tele volt gyötrelemmel. Minden hervadó levél, minden áldozati állat, a gyönyörű természet minden betegsége, az ember tisztaságán ejtett szennyfoltok újra meg újra bűnére emlékeztették. Mérhetetlenül mardosta a bűntudat, amikor látta a sokasodó gonoszságot, és amikor óvó szavára az volt a szemrehányó válasz, hogy ő okozta a bűnt. Csaknem ezer éven át viselte türelmes alázattal vétkének büntetését. Őszintén megbánta bűnét. Bízott a megígért Megváltó érdemeiben, és a feltámadás reménységével halt meg. Isten Fia jóvá tette az ember kudarcát és bukását. Jézus engesztelő szolgálata nyomán Ádám visszakapja korábbi birodalmát.
88:9 Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden, amely pompásabb most, mint amikor elvesztette. A Megváltó az élet fájához vezeti. Szakít pompás gyümölcséből és Ádámnak nyújtja. Ádám körülnéz és az Édenben meglátja üdvözült családjának sok-sok tagját. Csillogó koronáját Jézus lábához teszi és keblére borulva átöleli. Majd megérinti az aranyhárfát és győzelmes énekét visszhangozza a mennybolt: "Méltó, méltó, méltó a Bárány, aki megöletett, és újra él!" Ádám családja átveszi a hangot. Koronájukat a Megváltó lábához teszik és térdet hajtva imádják Őt.
88:10 E megbékülésnek tanúi azok az angyalok, akik sírtak Ádám bukásán, de örültek, amikor a feltámadt Jézus - megnyitva a nevében hívők sírját - visszatért a mennybe. És most, látva, hogy a megváltás munkája lezárult, az angyalok is dicsénekbe kezdenek.
88:11 A földi zarándokok számára készített lakhelyek. - Sokan, attól való félelmükben, hogy jövőbeli örökségünket túl anyagivá tesszük, szellemi értelemben akarják magyarázni azokat a nagy igazságokat, amelyek elénk tárják azt, mint otthonunkat. Krisztus biztosította tanítványait, azért megy el, hogy helyet készítsen számukra Atyja házában. Azok, akik elfogadják Isten Igéjének tanításait, nem lesznek teljes tudatlanságban a mennyei lakhelyek felől... Emberi nyelv nem képes leírni az igazak jutalmát. Csak azok tudják meg, akik szemlélni fogják. Véges emberi elme nem képes felfogni Isten Paradicsomának dicsőségét.
88:12 A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi. A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az életnek fája megtermi gyümölcsét minden hónapban és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristály tiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre. A messzenyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat. Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor.
88:13 Ott vannak a föld zarándokainak otthonai. Ott vannak az igazak ruhái, a dicsőség koronáival és a győzelem pálmaágaival. Mindaz, ami meghökkentett bennünket Isten gondviselésében, az eljövendő világban világossá válik. A nehezen érthető dolgokra ott magyarázatot találunk. A kegyelem titkai feltárulnak előttünk. Ahol a véges elménk csak zavart és megszegett ígéreteket fedezett fel, ott a legtökéletesebb és legszebb összhangot látjuk meg. Akkor megértjük, hogy a legsúlyosabb tapasztalatainkat a végtelen szeretet rendelte el. Amikor felismerjük gyengéd gondoskodását, s hogy minden dolgot javunkra fordított, kibeszélhetetlen és dicsőséges öröm tölt el bennünket...
88:14 Útban vagyunk hazafelé! Ő, aki annyira szeretett minket, hogy meghalt értünk, várost épített számunkra. Az Új Jeruzsálem a mi nyughelyünk. Isten városában nem lesz szomorúság. Sem bánatos sírás, sem összetört remény és eltemetett vonzalom nem hallatszik többé. A viszontagságok ruháit hamarosan menyegzői ruhával cseréljük fel. Nemsokára meglátjuk Királyunk megkoronázását. Azok, akik életüket elrejtették Krisztusban, és megharcolták a hit nemes harcát a földön, ők a Megváltó dicsőségében fénylenek majd Isten országában.
88:15 A megváltottak kiváltságai. - A Menny csodálatos hely. Vágyódom, hogy ott legyek és meglássam Jézusomat, aki életét adta értem, és átváltozzam dicső képmására. Ó! nincs nyelv, mely kifejezhetné az eljövendő, ragyogó világ dicsőségét! Szomjazom az élő folyamok után, amelyek megörvendeztetik Isten városát!
88:16 Az Úr látomásban mutatta meg nekem a többi világokat. Szárnyakat adtak és egy angyal ragyogó, dicsőséges helyre kísért a városból. A hely füve üde zöld volt és a madarak kedves dallamot énekeltek. A hely lakói különböző termetűek, nemesek, fenségesek és kedvesek voltak. Jézus képmását viselték és arcuk szent örömtől sugárzott, mely kifejezte a hely szabadságát és boldogságát. Egyiküket megkérdeztem, ők miért kedvesebbek a föld lakóinál? A válasz így hangzott: "Mi Isten parancsolatai iránti teljes engedelmességben éltünk és nem buktunk el engedetlenség által, mint a föld lakói"...
88:17 Ekkor kértem kísérő angyalomat, engedje meg, hogy e helyen maradjak. Nem tudtam elviselni azt a gondolatot, hogy újra visszatérjek e sötét világba. Ekkor az angyal így szólt: "Vissza kell menned a földre, de ha hűséges leszel, a száznegyvennégyezerrel abban a kiváltságban részesülsz, hogy meglátogathatod az összes világokat és szemlélheted Isten műveit."
88:18 A menny és a föld egyesített családja. - A megváltottak kölcsönösen ismerni fogják egymást. A szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és legigazabb kifejezésre jut. A bűntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét a szent angyalokkal és minden korszak hűségeseivel - akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében -, a szent kötelék, amely összekapcsolt "minden nemzetség"-et "mennyen és földön" (Ef 3:15) - mind hozzájárul a megváltottak boldogságához.
88:19 A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egyetlen boldog, összeforrt, dicsőítő és hálaadó családdá lesznek. Felettük a hajnalcsillagok kórusban énekelnek, és Isten fiai örömtől kiáltanak, miközben Isten és Krisztus közösen hirdetik: "Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé."
88:20 A mennyei örömnek e jelentéből Krisztus csodálatos szavainak visszhangja tér vissza hozzánk a földre: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez" (Jn 20:17). A mennyei és a földi család egy család. Igen, mert a mi Urunk felment a mennybe és érettünk él. "Ennekokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök" (Zsid 7:25).
88:21 Bár késik, de biztos az ígéret. - Sokáig vártunk Megváltónk visszatérésére. De az ígéret biztos. Hamarosan megígért otthonunkban leszünk. Ott Jézus az élő folyam mellett vezet bennünket, amely Istennek trónjából folyik ki (Jel 22:1), és megmagyarázza nekünk gondviselésének homályos utait, amelyeken átvitt bennünket e földön jellemünk tökéletesítése céljából. Ott tisztán látjuk és szemléljük a helyreállított Éden szépségeit. Midőn Megváltónk lábához tesszük koronánkat, amelyet Ő helyezett fejünkre, arany hárfáinkon játszva az egész mennyet betöltjük a trónon ülőnek dicséretével.
88:22 Mindaz, ami földi otthonunkban szép, emlékeztessen minket ama kristály folyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra - a szépség ama világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, egyetlen halandó nyelv sem képes leírni. "...Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek" (1Kor 2:9).