72:1 70. Vidámság
72:2 Az igaz keresztény vidám. - Ne engedd, hogy a mindennapi élet baja és gondja ingerelje lelkedet és elborítsa agyadat! Ha mégis megengeded, mindig lesz valami, ami ingerelni és bosszantani fog. Az élet olyan, amilyenné tesszük és azt találunk, amit keresünk. Amikor szomorúságot és bajt keresünk, amikor lelki állapotunk miatt felnagyítjuk a kis nehézségeket, akkor bőven találunk olyat, ami lefoglalja gondolatainkat és beszélgetésünket. De ha a dolgok napfényes oldalát szemléljük, elég okot találunk a vidámságra és boldogságra. Ha mosolygunk, visszamosolyognak ránk, ha kellemes, vidám szavakat szólunk, annak visszhangja visszatér hozzánk.
72:3 Amikor a keresztények bánatosnak és lehangoltnak látszanak - mint akik azt gondolják, nincs barátjuk -, rossz benyomást keltenek vallásukról. Olykor azzal az elképzeléssel foglalkoztak, hogy a vidámság ellentmond a keresztényi jellem méltóságának, azonban ez tévedés. A menny maga az öröm; és ha összegyűjtjük lelkünkben a menny örömét, és amennyire lehetséges kifejezzük azt szavainkkal és magatartásunkkal, jobban tetszünk mennyei Atyánknak, mintha komorak és szomorúak volnánk.
72:4 Mindenkinek kötelessége, hogy gyakorolja a vidámságot a szomorúság és a baj feletti töprengés helyett. Sokan e módon nemcsak nyomorúságossá teszik magukat, hanem beteges elképzelésüknek áldozzák fel egészségüket és boldogságukat. Vannak környezetükben olyan dolgok, amelyek valóban nem kellemesek, ezért arcuk állandóan komor, amely még szavaiknál is jobban fejezi ki elégedetlenségüket. A nyomott hangulat nagyon árt egészségüknek, mert gátolja az emésztési folyamatot és megbolygatja a táplálkozást. A bánatos és aggódó arc nem orvosolhat egyetlen bajt sem, hanem mérhetetlen kárt okozhat. De a vidámság és a remény beragyogja mások ösvényét is, és "életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség" (Péld 4:22).
72:5 Ellen G. White a bajban is vidám volt.* - Láttál-e engem valaha is komornak, kétségbeesettnek, panaszkodónak? Olyan hitem van, amely tiltja ezt. A keresztényi jellem és keresztényi szolgálat igaz eszméjének téves értelmezése vezet e végkövetkeztetéshez. A komorságot, a kétségbeesést és a szomorúságot az igaz hit hiánya idézi elő. A jó keresztény Jézus szerint igyekszik járni. Kereszténynek lenni azt jelenti: hasonlóak vagyunk Jézushoz. Fontos, hogy helyes felfogással rendelkezzünk Krisztus életéről, szokásairól, és hogy alapelvei megvalósulhassanak bennünk, akik Krisztushoz hasonlóak akarunk lenni.
72:6 A félig végzett szolgálat, a világ szeretete, az önszeretet, a könnyelmű szórakozás félénk, gyáva szolgát eredményez, s az messziről követi Krisztust. A Jézusnak való szívélyes, készséges szolgálat napfényes vallást von maga után. Azok, akik közvetlen közelből követték Jézust, nem voltak komorak. Krisztusban örök világosság, béke és öröm van. Inkább Krisztusra van szükségünk és kevésbé a világiasságra, inkább Krisztusra és kevésbé önzésre.
72:7 Járjatok a világosság gyermekeként! - Isten nem akarja, hogy komorak, türelmetlenek vagy könnyelműek és tréfálkozók legyünk. Sátán jól kigondolt terve az, hogy az embereket az egyik szélsőségből a másikba taszítsa. Isten azt szeretné, ha a világosság gyermekeként a vidám, boldog lelkületet ápolnánk, "hogy hirdessük annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el bennünket" (1Pt 2:9).
72:8 A gyermekek vonzalmának elnyerése. - Mosolyogjatok szülők; mosolyogjatok tanítók! Ha szívetek szomorú, e tényt ne árulja el arcotok! Ragyogja be tekinteteteket szerető, hálás szívből eredő napfény! Adjátok fel merev méltóságotokat! Alkalmazkodjatok a gyermekek szükségleteihez és nyerjétek el szeretetüket! El kell nyernetek vonzalmukat, ha be akarjátok vésni szívükbe a hitigazságokat!
72:9 *Megjegyzés - 1867-ben James White, agyvérzés következtében válságos állapotban, az "Our Home" Danswille, New York állam betege volt. Az intézmény megbízott orvosa nyomasztó befolyásnak tekintette a vallást, és arra biztatta betegeit, felvidulás céljából vegyenek részt a különböző szórakozásokban. Ellen G. White-ot az egyik jelenlevő arra kérte, vegyen részt a táncban és kérte, részvételével temesse el bánatát. A fenti szavak jelzik az ajánlatra tett válaszának természetét.
72:10 - A szerkesztők.
72:11 Őrizzétek meg kedves arckifejezéseteket és dallamos hangotokat! - Szülők, legyetek vidámak és ne közönségesek, értéktelenek, hanem legyetek hálásak, engedelmesek, és rendeljétek alá magatokat mennyei Atyátoknak! Nem áll jogotokban érzéseitek szerint cselekedni, ha bosszantó dolgok keletkeznek. Megnyerő szeretetetek legyen olyan, mint a mély víz, amely mindig továbbfolyik gyermekeitek nevelésében. Ők Isten nyájának bárányai. Hozzátok Krisztushoz kicsinyeiteket! Ha a szülők úgy nevelnék gyermekeiket, hogy kedves természetűek legyenek, akkor sose szóljanak hozzájuk szidalmazó módon. Neveljétek magatokat, hogy arckifejezésetek megnyerő, és hangotok lehetőleg kellemes és jóhangzású legyen. Isten angyalai mindig közel vannak kicsinyeitekhez, és az ingerültség nyers, hangos hangja nem kellemes fülüknek.
72:12 Az anya igyekezzen derűs, elégedett és boldog lenni. Minden erőfeszítése - amit ennek megteremtésére kifejt - bőségesen megtérül gyermekei testi jólétében és erkölcsös jellemében. Vidámságával örömet varázsol a családba és ez az egészségére is nagyon jó hatással van.
72:13 Űzzétek el az árnyakat és könnyítsétek meg a terheket! - Nézzetek a dolgokra vidám könnyedséggel és igyekezzétek elűzni az árnyakat, melyeket ha ápoltok, homályba borítják a lelket. Ápoljátok a mások iránti rokonszenvet. Otthonotokat hassa át a vidámság, a kedvesség és a szeretet. Ez növeli a vallásgyakorlat szeretetét és a nagy, vagy kicsiny kötelességeket könnyed szívvel fogjátok végezni.
72:14 A könnyelműség nélküli vidámság keresztény kegyelem. - Lehet keresztényi méltóságunk, ugyanakkor vidám és kellemes magatartásunk. A könnyelműség nélküli vidámság egyike a keresztényi kegyelemnek.