47:1 45. Az édesanyák fő kötelessége gyermekeik tanítása
47:2 A helyesen tanított gyermek lehetőségei. - Isten látja a parányi emberkék minden lehetőségét. Látja, helyes tanítással a gyermek hatalom lesz a világban a jóra. Aggódó érdeklődéssel figyeli, vajon a szülők végrehajtják-e az Ő tervét, vagy elhibázott kedveskedésükkel elrontják szándékát és a gyermeket a jelen és örök romlásába dédelgetik. A gyámoltalan és látszólag jelentéktelen lények áldássá formálása a világ számára és Isten dicsőségére: nagy és magasztos munka. A szülők ne engedjék meg, hogy bármi közéjük és gyermekeik iránti kötelezettségük közé jöjjön.
47:3 Munka az Úrért és az országért. - Azok, akik megtartják Isten törvényét, a remény és a félelem bizonytalan érzésével tekintenek gyermekeikre és szeretnék tudni, milyen szerepet fognak betölteni az előttük álló nagy küzdelemben. Az aggódó anya ezt kérdezi: "Milyen álláspontot foglalnak el? Mit tehetek felkészítésükért, hogy helyesen vegyék ki részüket, s az örök dicsőség részesei legyenek?" Anyák, nagy felelősség nyugszik rajtatok. Noha nem vesztek részt nemzeti tanácsokban... nagy munkát végezhettek Istenért és országotokért. Nevelhetitek gyermekeiteket. Segíthettek nekik olyan jellem kifejlesztésére, amelyet nem irányítanak vagy befolyásolnak a rossz megtételére, hanem az fog másokat irányítani és befolyásolni a jó cselekvésére. A hit buzgó imája által mozgathatjátok azt a kart, amely irányítja az egész világot.
47:4 A tanítást már gyermekkorban és ifjúkorban kell elkezdenünk. A gyermekeket hasznos életre kell nevelnünk. Azokra a dolgokra kell tanítanunk őket, amelyek szükségesek az otthoni életben. A szülők tegyék e kötelességeket a lehető legkellemesebbé a tanítás és elismerés kedves szavaival.
47:5 Az otthoni tanítást sokan elhanyagolják. - A nevelés módszereiben tett előrehaladás ellenére, a gyermekek tanítása a jelenben szomorúan hiányos. Az otthoni nevelést hanyagolják el. A szülők, különösen az anyák nem ismerik fel felelősségüket. Nincs elég türelmük a tanításra, sem bölcsességük a vezetésre, hogy irányítsák a reájuk bízott kicsinyeket.
47:6 Az is igaz, hogy az anyák nem állnak kötelességük magaslatán, nem hűek anyai elhivatottságukhoz. Isten nem kíván tőlünk semmit sem, amit ne tudnánk erejével elvégezni, semmit sem, ami nem szolgálja a magunk és gyermekeink javát.
47:7 Az anyák keressék az isteni segítséget! - Ha az anyák felismernék küldetésük fontosságát, akkor többször fordulnának titkos imában az Úrhoz, hogy bemutassák gyermekeiket Jézusnak. Áldást kérnének rájuk és bölcsességet Istentől, hogy szent feladatukat igazán be tudják tölteni. Az édesanya használjon fel minden alkalmat arra, hogy alakítsa és formálja gyermekei természetét és jellemét. Gondosan figyelje jellemük fejlődését és nyomja el a túlságosan feltűnő jellemvonásokat, de serkentse a hiányosságokat. Tegye saját életét drága megbízatásának tiszta és nemes példájává!
47:8 Az édesanya bátorsággal és tetterővel kezdje el munkáját, minden erőfeszítésében támaszkodjon állandóan az isteni segítségre! Ne nyugodjon megelégedetten addig, amíg nem látja gyermekei jellemének fokozatos nemesedését, amíg saját élvezetük hajhászásánál nincs magasabb céljuk életükben.
47:9 Lehetetlen felbecsülni az imádkozó anya befolyásának erejét. Ő felismeri minden útjában Istent. Gyermekeit a kegyelem királyiszékéhez viszi és bemutatja őket Jézusnak, hogy áldását kérje reájuk. Az ilyen imák befolyása e gyermekekre olyan, mint az "élet forrása". A hitben elmondott imák képezik a keresztény anya erejét és támaszát. A gyermekeinkkel való ima kötelességének elhanyagolása a hatáskörünkön belüli legnagyobb áldás, a legnagyobb segítség egyikének elvesztése a bajban, a gondban és az élet terhének hordozásában.
47:10 Az édesanya imáinak erejét nem lehet eléggé felbecsülni. Ő, aki fia és leánya mellett térdel gyermekségének viszontagságaiban, ifjúságának veszedelmeiben, csak az ítéletkor tudja meg, mily hatást gyakoroltak imái gyermekei életére. Ha az anya hit által kapcsolatban van Isten Fiával, gyengéd keze visszatarthatja fiát a kísértés hatalmától és féken tarthatja leányát, hogy ne hódoljon a bűnnek. Ha a szenvedély az uralom elnyeréséért harcol, akkor a szeretet hatalma, az édesanya visszatartó, komoly, határozott befolyása az igazság mellett tarthatja gyermekeinek lelkét.
47:11 Ha a vendégek megzavarnak. - Időt kell szánnod, hogy beszélgess és imádkozz kicsinyeiddel! Ne engedd, hogy bármi megzavarja Istennel és gyermekeiddel való közösség időszakát! Megmondhatod vendégeidnek: Isten feladatot bízott reám, ezért most nincs időm a társalgásra. Érezzed, hogy munkát kell végezned a mulandóság és az örökkévalóság számára. Elsődleges kötelességeddel a gyermekeidnek tartozol.
47:12 A gyermekeid előbbre valók a látogatóknál, minden más szempontnál... Azt a munkát, amellyel tartozol gyermekeidnek, korai éveikben nem szabad elhanyagolnod. Nem lehet olyan idő az anya életében, amikor erről a szabályról megfeledkezik.
47:13 Ne küld ki őket azért, hogy vendégeidet szórakoztasd, hanem tanítsd meg őket arra, hogy nyugodtan és tiszteletteljesen viselkedjenek a vendégek jelenlétében.
47:14 Az édesanyák legyenek a jóság és a nemesség példaképei. - Édesanyák, ügyeljetek drága pillanataitokra! Gondoljatok arra, hogy gyermekeitek arrafelé haladnak, ahol már nem nevelhetitek és taníthatjátok őket. Minden jónak, tisztának és nemesnek példaképei lehettek számukra. Azonosítsátok érdeketeket az övéikkel!
47:15 Ha más dolgokban hibát követtek is el, e kérdésben legyetek alaposak és lelkiismeretesek. Ha gyermekeitek úgy kerülnek ki otthonodból, hogy megtanítottad őket a tisztaságra és erényre, ha a legkisebb és legszerényebb helyet töltik is be Istennek a világ javára lefektetett nagy tervében, életed sohasem nevezhető kudarcnak és sohasem kell arra bűntudattal visszatekintened.
47:16 A csecsemők olyanok az anya számára, mint a tükör, amelyben megláthatja saját szokásainak és viselkedésének visszatükröződését. Akkor mily gondos legyen beszéde és magatartása e kis tanulók jelenlétében! Amilyen jellemvonások kifejlődését kívánja az anya saját gyermekeiben, azokat kell ápolnia önmagában is.
47:17 Magasabb célt tűzz ki a világ színvonalánál! - Az édesanyát ne uralja a világ felfogása és ne igyekezzen elérni a világ színvonalát. Döntse el a maga számára, mi az élet nagy célja és rendeltetése, és minden erejét feszítse meg e cél elérése érdekében. Lehet, hogy az idő hiánya miatt sok dolgot elhanyagol háza körül komoly következmények nélkül, ám nem hanyagolhatja el büntetlenül gyermekei kellő fegyelmezését. Fogyatékos jellemük az anya hűtlenségét nyilvánítja ki. Az a rossz, amelyet helyesbítés nélkül hagy, a durva, nyers modor, a tiszteletlenség és engedetlenség, a lustaság és figyelmetlenség szégyent hoz őreá és megkeseríti életét. Édesanyák, gyermekeitek sorsa nagy mértékben a ti kezetekben nyugszik. Ha elmulasztjátok kötelességeteket, akkor Sátán kezébe helyezitek őket és eszközévé lesznek mások megrontására. De hűséges fegyelmezésetek és istenfélő példátok Krisztushoz vezetheti őket, ők pedig másokat fognak befolyásolni, így sok lélek lehet megváltva eszközeitek által.
47:18 Ápoljátok a jót és szorítsátok vissza a gonoszt! - A szülőknek együtt kell munkálkodniuk Istennel, hogy gyermekeiket az Ő szeretetében és félelmében neveljék fel. Semmi sem visszatetszőbb neki, mint gyermekeik helyes nevelésének elhanyagolása... Vigyázzanak gondosan kicsinyeik szavaira és cselekedeteire, nehogy az ellenség befolyást nyerjen felettük, mert erre ő nagyon vágyódik, hogy így akadályozza Isten tervét. A szülőknek kedvesen, érdeklődéssel és gyengéden kell munkálkodniuk gyermekeikért, ápolván bennük a jót és visszaszorítván a gonoszt, amely kifejlődik a kisgyermek jellemében.
47:19 A kielégítően elvégzett munka öröme. - A gyermek az Úr öröksége, ezért számot kell adnunk arról, miként kezeltük tulajdonát... A gyermek kereszténnyé nevelése és oktatása a szülők legszentebb szolgálata amit Istennek tehetnek. Ez a munka türelmes fáradozást, élethossziglan tartó szorgalmas, kitartó erőfeszítést igényel. E megbízatásunk elhanyagolásával hűtlen sáfároknak bizonyulunk...
47:20 A szülők szeretettel, hittel és imával munkálkodjanak családjukért, amíg boldogan nem jöhetnek Istenhez, mondván: "Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr..." (Ésa 8:18).