25:1 23. Áldás a gyermek
25:2 Isten terve a családok számára. - Isten, aki Évát segítőtársul adta Ádámnak... elrendelte, hogy a férfiak és nők szent házasságban egyesüljenek, gyermekeket neveljenek, akiknek tagjait tisztességgel megkoronázva ismerik el a mennyei család tagjaiul.
25:3 A gyermek az Úr öröksége, ezért számot kell adnunk arról, miként kezeltük Isten tulajdonát... A szülők hasonlóképpen munkálkodjanak - szeretettel, hittel és imával - családjukért, amíg boldogan el nem mondhatják: "Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr..." (Ésa 8:18).
25:4 A gyermektelen ház puszta hely. Lakóinak szívét az önzés veszélye fenyegeti, saját kényelmük szeretetét ápolják, vágyaikkal és érdekeikkel foglalkoznak. A maguk számára gyűjtenek rokonszenvet, de csak keveseket ajándékoznak meg.
25:5 Tanács a gyermektelen házaspárnak. - Meg kell halnia az önzésnek, amely a körülmények és az egyéni természet sajátossága szerint különböző módon nyilvánul meg. Ha gyermekeitek lennének és kényszerülnétek önmagatokról elterelni gondolataitokat azáltal, hogy gondoskodtok róluk, tanítjátok őket és példakép legyetek számukra, az előnyt jelentene nektek... Ha ketten alkotnak egy családot - mint esetetekben -, és nincsenek gyermekek, akik türelem, béketűrés és igazi szeretet gyakorlására szólítanák fel őket, azoknak nagyon kell vigyázniuk, nehogy az önzés nyerjen elsőbbséget, nehogy maguk váljanak központtá és figyelmet, gondoskodást és érdeklődést kívánjanak, ugyanakkor semmi kötelezettséget sem éreznek, hogy azzal másokat megajándékozzanak.
25:6 Sokan azért betegek testileg, lelkileg és erkölcsileg, mert figyelmük szinte kizárólag önmagukra irányul. A tespedtségtől mentené meg őket a fiatalok egészséges élete, eltérő gondolkodása és a gyermekek nyüzsgő életereje.
25:7 A gyermekek nevelése közben nemes jellemvonások fejlődnek ki bennünk. - Gyengéden érdeklődöm minden gyermek iránt, mert korán megismertem a szenvedést. Nagyon sok gyermeket ápoltam és mindig éreztem, nagy áldásul szolgált a gyermekkor őszinteségével való társaság.
25:8 A rokonszenv, a türelem és a szeretet, amelyet a gyermekek gondozása megkíván, áldás volna minden otthonban. Lágyítanák és mérsékelnék azoknak kemény jellemét, akiknek szükségük van arra, hogy vidámabbak és nyugodtabbak legyenek. A gyermek jelenléte az otthont kellemessé és nemessé teszi. Az Isten félelmében felnevelt gyermek áldás.
25:9 A reánk bízott gyermek iránti gondoskodás és szeretet eltávolítja természetünkből a nyersességet, gyengéddé és együttérzővé tesz, így befolyása fejleszti jellemünk nemesebb elemeit.
25:10 A gyermek befolyása Énókhra. - Első fia születése után Énókh mélyebb tapasztalatokat szerzett; szorosabb közösségbe lépett Istennel. Még jobban felismerte, hogy Isten gyermekének mi a kötelessége és a felelőssége. Amint látta a gyermek atyja iránti szeretetét, az atyai védelembe vetett egyszerű bizalmát; amint érezte elsőszülött fia iránti mélységes, sóvárgó szeretetét, drága leckét tanult meg Isten ember iránti, Fia odaáldozásában megmutatkozó szeretetéről és arról a bizalomról, amelyet Isten gyermekei mennyei Atyjukba helyezhetnek.
25:11 Drága megbízatás. - Isten a gyermekeket drága zálogként bízta szüleikre, akiket egy napon visszakövetel kezükből. Szánjunk több időt, több gondot és több imát nevelésükre. Több helyes tanításra van szükségük... Jusson eszedbe, hogy fiaid és leányaid Isten családjának ifjabb tagjai, akiket gondjaidra bízott, hogy a menny számára oktasd és neveld őket. Számot kell adnod arról a módról, amellyel szent megbízatásodat teljesítetted.