57:6 A tanítványok természetesen tudták, hogy Krisztus jelenléte áldást jelentett volna a samáriabelieknek. Mesterük iránt tanúsított hidegség, féltékenység és tiszteletlenség meglepte és megharagította őket. Különösen Jakab és János háborodott fel nagyon. Olyan bánásmódot tanúsítani Azzal szemben, akit ők annyira imádtak, meglátásuk szerint, túlságosan nagy igazságtalanság volt ahhoz, hogy azonnali megtorlást ne érdemelne. Ezért buzgóságukban, az Illés próféta elfogatására kiküldött samáriai főemberek egykori sorsára gondolva, így szóltak: "Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?" Nagy ámulatukra tapasztalniuk kellett, hogy szavaik felett Jézus elszomorodott és még nagyobb csodálkozással hallgatták ajkáról a következő dorgálást: "Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek; mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az embernek lelkét, hanem hogy megtartsa." (Luk. 9, 54-56.)