54:9 Pál, a hit embere, látja Jákob látomásának fényes létráját. Ez a létra: Krisztus, Aki összekötötte a földet a mennyel, a halandó embert a végtelen Istennel. Emlékezetén átvonul a pátriárkák és próféták élete. Hite erősbödik, mert tudja, hogy azok is Benne bíztak, aki Vigasza és Támasza, s Akiért életét adja. Istennek e szentel, kik századról századra hitük bizonyságtevői voltak, ismétlik az ígéretet: "Hű az Isten." Apostoltársai is hirdetik Krisztus evangéliumát; szembeszállnak a vallási vakbuzgósággal, a pogány babonákkal, az üldözéssel és a megvetéssel, sőt életük sem drága, csakhogy fennen lobogtassák a kereszt zászlaját a hitetlenség sűrű sötétsége közepette. Hallja bizonyságtételüket Jézusról, az Isten Fiáról, a világ Üdvözítőjéről. A kínpadokról, a máglyákról, a tömlöcökből, a föld barlangjaiból hangzik felé a vértanúk diadalkiáltása. Hallja a rettenthetetlen lelkek tanúságtételeit, akik, ámbár elhagyatottan, kifosztottan, megkínzottan, de bátran, ünnepélyesen bizonyítják hitüket: "Mert én tudom, hogy kinek hittem." Mert életüket adták hitükért, kinyilatkoztatták e világ előtt, hogy Akiben hittek, "mindenképpen üdvözítheti őket."